Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.

Irományszámok - 1887-911. Törvényjavaslata, Istóczy Győző képviselőnek, az otthon mentesitéséről

62 911. szám. kiterjedésig variálván, — némely államokban értékmaximum megállapítása mellett, más államokban e nélkül. Már a jelen indokolás általános részében utaltunk arra, hogy a jelen törvényjavaslat tulajdonképeni czélja, agrár állapotainknak a javítása, a miből következik, hogy az otthonmentesités jogintézményének a behozatalát csakis a mezőgazdaság tárgyát képező földbirtokra nézve hozza javaslatba. De különben is, az otthonmentesitést a városi házbirtokra nézve is általában kimondani, a kivitelben igen nagy nehézségekkel is járna, először azért, mert a városi házbirtok rendszerint egy holdnyi vagy V* holdnyi, sőt még ennél kisebb területen is, igen nagy értéket képvisel, sigy a mezőgazdasági földbirtokkal szemben, — a melyből alakított otthon értéke a legjobb esetben is mindig csak a kisbirtok fogalmának a körében mozog, legalább a jelen törvényjavaslat szerint, — a városi házbirtok túlságos előnyben részesülne, ha t. i. a városi házbirtokra nézve az otthon értékmaximuma egyúttal meg nem állapíttatnék. Hogyha pedig kimondatnék az, a mint ezt több északamerikai állam otthonmentesitési törvénye teszi, hogy t. i. a városi házbirtok csak bizonyos összeg, mondjuk 3-4 ezer forint értékmaximum erejéig tekinthető mentesitett otthonnak, ez a módszer a városi házbirtoknak természetben való megoszthatlansága mellett oda vezetne, hogy, természetesen nem lévén az meghatározható, hogy a háznak mely része képezi a mentesitett otthont s mely része nem, — az egész háznak a jogviszonyai kétféle törvény hatálya alatt állanának, s igy a háznak ugy jelzálogilag való megterhelése, mint elidegenítése eseteiben a jogi bonyodalmak egész légiója állana elő. A jelen törvényjavaslat tehát csakis a mezőgazdasági czélra szolgáló földbirtokra nézve czélozza az otthonmentesitést; a mi természetesen nem zárja ki azt, hogy még nagyobb városainknak, sőt magának a fővárosnak a területén is, a kültelkeken, a hol t. i. mezei gazdászat folytatható s tényleg folytattatik is, mentesitett otthonok alakithatók legyenek. Ilykép tehát varosaink lakossága is részesülhet az otthonmentesités törvényes kedvezményeiben. c) Az északamerikai unióbeli államok otthonmentesitési törvényeinek nagy része az otthonmentesités kedvezménye megadásának egyik sine qua non feltételéül tűzi ki azt is, hogy a mentesitett otthon tulajdonosa és családja, a mentesitett otthont tényleg >otthonul< használja, vagyis hogy azon tényleg lakjék és a birtokot maga mívelje vagy míveltesse. Bármennyire kívánatos is azonban az, hogy a tulajdonos, családjával együtt az otthonnak a területén tényleg lakjék és a birtokot házilag kezelje vagy kezeltesse, — mert hisz az otthonmentesités intézményének voltaképeni czélja az, hogy a családnak legyen meg a maga biztos otthona, hajléka, a hol a nehéz napokban is meghúzhatja magát, s a családfőt érő valamely szerencsétlenség esetében, a nő és gyermekek ne legyenek kénytelenek földönfutókként hajlék nélkül lenni, - nézetünk szerint nem czélszerű dolog, elvül kimondani azt, hogy az otthonmentesités törvényes kedvezményének a megadása és élvezése attól a feltételtől tétessék függővé, hogy a tulajdonos az otthonon tényleg lakjék. Lehetnek ugyanis olyan körülmények, a melyek épen a törvény által védeni akart családnak az életérdekében parancsoló szükségességgé teszik, hogy a családfő, vagy esetleg az egész család egy bizonyos időn át másutt lakjék vagy tartózkodjék. S ezért elveszsze-e a család az otthonmentesség jogkedvezményét? Aztán meg a tulajdonosnak az otthon területén való tényleges lakásától tenni függővé az otthonmentesitést, azzal az anomáliával is járna, hogy azok a hitelezők, a kiknek a követelései a mentesitett otthonra nézve nem érvényesíthetők, a tulajdonosnak az otthonról való, bár csak ideiglenes eltávozását is arra használhatnák fel, hogy az otthon területén való nemlakás ürügye alatt, a mentesség megszűntének a kimondása iránt indított perekkel a tulajdonost folyton zaklathatnák.