Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.

Irományszámok - 1887-911. Törvényjavaslata, Istóczy Győző képviselőnek, az otthon mentesitéséről

911. szám. 57 donukat képező, 12 kataszteri holdat meg nem haladó és általuk házilag mivelt vagy miveltetett földbirtokon a gazdálkodáshoz okvetlenül szükségesek, végrehajtás alá vétethetnek ugyan; de ha a végrehajtást szenvedő azokat a folytatott gazdálkodáshoz használni kivánja és a jószágok kellő élelmezéséről gondoskodik, ezek tőle vagy rendelkezése alól el nem vonhatók és az évnek márczius hó 15-étől november hó 15-éig terjedő szakában árverés alá nem bocsáthatók«. Ennyiből áll a mezei gazdáknak, a földbirtokosoknak a mentessége végrehajtás esetén, ide számitva még azon csekély mérvű ingóságokat is, a melyekre nézve a végrehajtási törvény 51. §-a a végrehajtás alóli mentességet általában megadja. A birtokosnak a végrehajtás alóli mentessége tehát csakis némi ingóságokra terjed ki, — összes ingatlanai pedig, az utolsó talpalatnyi földig, szabadon elárverezhetők tőle, s ő maga családjával együtt földönfutóvá tétetik. Sőt, ha közelebbről nézzük a dolgot, a végrehajtási törvény által specialiter a mezei gazdáknak az imént emiitett ingóságokra nézve adott mentesség is voltaképen egy »nesze semmi, fogdd meg jók, mert, mellőzve a végrehajtási törvény 51. §-ának p) pontja által a foglalás alul kivett egy tehenet, vagy e helyett négy juhot vagy négy kecskét, i (a melyekre nézve aztán kérdés az, hogy azokat hol és mivel tartsa a végrehajtást szenvedő, ha még csak egy D-ölnyi ingatlant se hagy meg neki a törvény), az ezen 51. §. r) pontjában mentesített 5 hektoliternyi vetőmag voltaképen nem a föld birtokosának a javára szolgál, hanem javára szolgál a jelzálogos hitelezőknek és az árverési vevőnek; mert a végrehajtási törvény 149. §-a értelmében, az ingatlanok tartozékaikkal, tehát a függő terméssel is együtt árvereztetvén el, a végrehajtást szenvedőnek meghagyott 5 hektoliternyi vetőmag, a földbe bevetve, szinte elárvereztetik tőle. A 67. §-nak fentebb idézett rendelkezése meg épen beillik szatírának; mert ebben a szakaszban a mezei gazda voltaképen egy »Galgenfrist«-et kap, a mely alatt a törvény őt befogja a jelzálogos hitelezők és az árverési vevő robotosának; t. i. az ő lefoglalt igavonó jószágai és gazdasági eszközei tavasztól őszig ideiglenesen az ő birlalásában meghagyatnak ugyan; de ez csakis a végből történik, hogy ő kora tavasztól kezdve késő őszig törje-marja magát a mezei munkával, nem a maga és családja javára, hanem a jelzálagos hitelezők és a birtok árverési vevője javára, — s hozzá még a lefoglalt igavonó jószágokat kora tavasztól késő őszig a saját maga költségén tartsa el. A jelenleg fennálló végrehajtási törvény tehát a mezei gazdának, a birtokosnak összes gazdasági felszerelvényeit, valamint összes ingatlanait az utolsó talpalatnyi földig lefoglalhatónak és elárverezhetőnek mondván ki, — még sokkal roszabb helyzetet teremt neki, mint a milyen az iparosnak, a gyármunkásnak és a napszámosnak a helyzete; mert ezen utóbbiak részére a végrehajtási törvény 51. §-ának n) pontja legalább meghagyja ^szükséges munkaszereiket«; holott a mezei gazdáknak, a birtokosoknak a törvény a legutolsó darab munkaszerüket, legutolsó darab gazdasági eszközüket is kiveszi a kezükből, sőt még a házfedelet is elvéteti a fejük fölül s őket családjaikkal együtt az utczára téteti ki. A magyar törvényhozás tehát fölötte mostoha bánásmódban részesiti a mezei gazdaságot. Pedig Magyarország földmivelö ország lévén s előreláthatólag még huzamos ideig az is maradván, a törvényhozásnak és kormánynak a tulajdonképeni államfentartó elemet, a magyar nemzet zömét képező földbirtokos osztályt különös tekintetekben kellene részesítenie, főleg napjainkban, a mikor az amerikai, oroszországi, romániai stb. búzának ugy, mint az amerikai és ausztráliai nyers húsnak is a versenye által mindinkább lenyomott búzaárak és marhaárak mellett a mindenféle adókkal agyonterhelt magyar földbirtok hozadéka is folyton leszálló irányt követ, s ezen nyomasztó helyzet mind több és több birtokosnak veszi el a kedvét (már t. i. a kinek közülük a kedvén kívül még a földjét is el nem veszik), a mezei KÉPVH. IBOMÁNY. 1887—92. XXIV. EÖTET. 8