Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.

Irományszámok - 1887-911. Törvényjavaslata, Istóczy Győző képviselőnek, az otthon mentesitéséről

46 911. szám. e szerint az 1875-től 1887-ig terjedő rövid 13 év alatt Magyarország és Erdély birtokosainak 8-6%-a fosztatott meg végleg birtokától. Ennél még sokkal kedvezőtlenebb színben tűnik fel a helyzet, ha a 210.845 végrehajtás utján, az 1875—1887. alatti 13 év folytában eladott birtokhoz hozzászámítjuk az ugyanezen 13 év alatt eladósodás folytán »szabad« kézből eladott s fentebb kitüntetett 597.450 birtokot, a mely két szám összesen 808.295 eladósodás miatt birtokost cserélt birtokot tevén ki, — ez a Magyarországon és Erdélyben levő összes birtokok 32'5%-ának felel meg. Azt hisszük ezek után, hogy nem kerül nagy fejtörésbe kiszámítani azt, hogy Magyarország jelenlegi földbirtokosai hány évtized múlva fosztatnak meg minden birtokuktól, s hogy hány évtized múlva szűnik meg Magyarország »Magyarország« lenni. Mert hisz senki által nem controvertált tétel az, hogy azé az ország, a kié a föld. Mivel^ pedig végrehajtási árverésen, de egyébként is csakis azok vehetnek birtokot, a kiknek pénzük van, pénzük pedig manapság tudvalevőleg leginkább csak a hazánkba beözönlött idegen »káros elemeknek« van, — nyilvánvaló dologház is, hogy ha csak a jelenlegi állapotok más fordulatot nem vesznek, — Magyarország néhány rövid évtized múlva »Magyarország« helyett más valami országgá lesz. Ezen, mondhatni, kétségbeejtő állapotban, tán csakis az az egy »vigasztalásunk« lehet, hogy körülbelül hasonló állapotok uralkodnak mindazon külföldi államokban is, a hol a földbirtok föltétlen mobiiisatiója és adósságokkal való korlátlan megterheltetése hatályban levő közgazdasági és magánjogi elvet képez, mint Ausztriában, Németországban, Francziaországban stb. Ámde nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy a mi viszonyaink között egyrészről, a most emiitett államok viszonyai között pedig másrészről az a lényeges nagy különbség áll fenn, hogy mig ezen államoknak legalább egy részében, akárkinek a javára terheltetik is meg a földbirtok, akárki másnak a tulajdonába megy is át a föld, ez az »akárki« csak test az illető nemzetnek a testéből s vér annak a véréből, s igy a föld mobiiisatiója és túlterhelése folytán ott a nemzeti erők nem pusztulnak el, hanem csakis kicserélés alá esnek: addig nálunk a földbirtok túlterhelése és mobiiisatiója a magyar nemzet lábai alól rántja ki a talajt s az eladósodás folytán a magyar földnek a hozadéka, a rentéje, — a birtokváltozások, főleg pedig az árverés utjáni birtokváltozások folytán pedig maga a magyar föld, in ultima analysi oly elemeknek a kezébe jut, a mely elemeknek a nemzeti traditiói és nemzeti aspiratiói nem a magyar földben gyökereznek. Az általunk vázolt közgazdasági bajok s az ezekkel elválhatlan kapcsolatban álló socialis bajok tehát közösek levén mindazon államokkal, a melyekben a föld tulajdonával való korlátlan szabad rendelkezhetésre vonatkozó római jogi elv, a hatályban levő magánjognak kiegészítő részét képezi, — ezen többi államokban az arra hivatott körök komolyan foglalkoznak különösen azon kérdéssel, hogy mily intézményekkel lehetne a földbirtok eladósodottságán segíteni, illetve ezen eladósodásnak további kiterjedése elé, habár csak bizonyos határokig is, korlátokat emelni. A különböző, javaslatba hozott orvoslási módok között legújabban már szó van arról is, hogy az államkormányok elé maholnap egy új földtehermentesitésnek a postulatuma fog állani, — miután constatálva lett az, hogy nagy területeken már a jobbágyságnak egy uj neme lett tényleg életbeléptetve és pedig olykép, hogy a nép birtokából kiárvereztetve, ezt a birtokát a hitelezőnek, az uzsorásnak a »kegyelméből< tovább is művelheti és lakhatja, csakhogy birtokának az összes jövedelmeit hitelezőjének, az uj tulajdonosnak tartozik beszolgáltatni kamatok fejében, — magának a volt tulajdonosnak csak annyi hagyatván meg a birtok terményeiből hogy családjával együtt épenséggel éhen ne vesszen. Különben szükségtelen a külföldre mennünk e részben példákért; elég, ha a magyar-