Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.
Irományszámok - 1887-931. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése, "az 1889. évi állami zárszámadás s a vaskapu-szabályozás költségeiről szóló számadás" megvizsgálása tárgyában
931. szám. 249 1879-ben 1.000 frttal, 1880-ban 100 » 1882-ben 26.900 » 1884-ben 500 » 1886-ban 13.000 » 1887-ben 22.300 » 1888-ban 9.900 » 1889-ben 4.100 » együtt 77.900 írttal, melyből 44.121 frtot, jelesül: 1882-ben 30.000 frtot (1. 1882. Részletes Jelentés 140. lap) 1885-ben 10.121 » (1. 1886. » » 195. » ) 1889-ben 4.000 » kormánytól nyert engedély fölmutatása mellett használt föl. Az 1872-ben megállapított, érinthetetlen alaptőkéhez hasonló természetű, később befolyt alapitványok is az egylet alapszabályainak 15. és 18. §-ai értelmében kamatozó papírokba lettek volna elhelyezendők és ezeknek is csak jövedelme lett volna a kitűzött segélyezési czélra fordítható; a helyett azonban az egylet ezen alapítványokat is azon bevételei közé sorozta, melyekből folyó kiadásait fedezte. Miután a zárszámadás-vizsgáló bizottság mindezekből azon sajnálatos tapasztalást meritette, hogy ezen alap az országgyűlés jelenlegi dotatiója mellett sem elegendő a segélyre szorultak támogatására, mely állapot az által még rosszabbra fordult, hogy részben az alap tőkéi is — az alapszabályok ellenére — segélyezésekre fordíttattak, a tőkék e folytonos csökkentése pedig magát a segélyezés ügyét veszélyezteti, — a t. ház figyelmét a jövőben még segélyezendők érdekében e körülményre felhivandónak találta, maga részéről az állami számvevőszékkel egyetértőleg már a további intézkedések megtétele szempontjából is kívánatosnak tartván, miként első sorban az egylet törzsvagyonának ál ! adéka, meglevő éltekben ugy, mint követeléseinek összegében megállapittassék. A zárszámadás vizsgáló bizottság erre vonatkozó indítványát — határozati javaslat alakjában — a t. háznak általános jelentése kapcsán terjesztvén elő, e helyütt csak az ama javaslatra történő utalást, szószerinti szövegének ismétlése nélkül, — tartotta szükségesnek. RÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XXIV. KÖTET. 32
