Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.
Irományszámok - 1887-931. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése, "az 1889. évi állami zárszámadás s a vaskapu-szabályozás költségeiről szóló számadás" megvizsgálása tárgyában
931. szám. 151 Ezt igazolja azon körülmény, hogy a bevételi előirás 1889-ben is tetemesen meghaladta az előirányzott összeget s hogy a kiadásoknál igen jelentékeny megtakarítások érettek el. Különösen a rendes kezelés nyújt ez irányban megnyugtató képet. A bevételi előirás . . . . . .... . . . '. . 1,784.242 frt 697* krral többet tesz ki, mint az előirányzat, a kiadási utalványozás ellenben 14,067.804 » 43 » kevesebb a megszavazott összegnél, ugy, hogy az előirányzott . 13,199.212 forintnyi fölösleggel szemben . . . . . . . . . 29.051.259 frt 127* krnyi fölösleggel találkozunk, vagyis a rendes kezelés mérlege az előirányzathoz képest 15,850.247 frt 127* krral javult. , A bevételeknél visszamaradásokkal, a kiadásoknál túlkiadásókkal találkozunk ugyan most is, de míg a kevesebb bevételeknek 19,205.689 frt 89 krajczárra rugó összegével szemben áll, a más jövedelmi ágaknál mutatkozó összesen 20,989.982 frt 587* kr., tehát igen tekintélyes összeget kitevő több-bevétel, addig a 8,866.585 frt 267* kr. túlkiadást bőven ellensúlyozza, sőt a fentiek szerint teljesen leapasztja az összesen 22,934.389 frt 697* krnyi megtakaritás. Bár pénzügyi tekintetekből a mérleg szempontjából ez kétségkívül oly előnyös helyzet, mely a legszigorúbb bírálatot is kiállja, mégis ezen bizottság, melynek hivatása az alkotmányos ellenőrzés, nem tekinthette a túlkiadásokat s kevesebb bevételeket egyszerűen az által igazoltaknak, hogy ezekkel szemben több megtakarítás, illetve több-bevétel merült fel, hanem a budget-jog megóvása tekintetéből ép oly lelkiismeretesen kellett most is mérlegelni azon okokat, melyek a túlkiadásokat szükségesekké s a kevesebb bevételi előirást indokolttá tették, mint a mily gondossággal terjesztette ki figyelmét azon időben, midőn államháztartásunk rendezésére annyira gátlólag hatott rendkívüli nagy összegű túlkiadásókkal kellett foglalkoznia. Ez volt nézetünk, annyival is inkább, mert meg vagyunk győződve, hogy államháztartásunk rendezettségébe vetett hitünk csak akkor szilárdulhat meg, ha látjuk, miszerint kormányunk a bevételek előirányzásánál vérmes reményeket nem táplál s a kiadásokra is a valódi szükségletnek megfelelő — tehát pontosan betartható — hitelt kér a törvényhozástól. Hogy e tekintetben megnyugvást szerezhessünk, kiterjesztettük figyelmünket a túlkiadásokra s az előfordult kevesebb bevételekre; vizsgálataink során örömmel győződtünk meg arról, hogy a túlkiadások, a főbb összegeket tekintve, nem oly természetűek, hogy azoknak ismétlődésétől lehetne tartanunk s hogy a bevételek egyes ágainál mutatkozó visszamaradások sem oly okokra vezethetők vissza, melyek közjövedelmeink fokozatos emelkedésébe vetett reményünket megingathatnák. Ezen állitásunk igazolására legyen szabad legalább csak a főbb eltérésekre röviden kiterjeszkednünk. Jelentékenyebb túlkiadás (556.027 frt 22 kr.) merült fel a nyugdíjaknál, mi az 1885. évi XI. t.-cz. hatosával indokoltatik. A kormánynak nem állván még ezen, á tisztviselőkre nézve kedvezőbb törvény hatását illetőleg elegendő tapasztalati adat rendelkezésére, az előirányzat a régi keretben mozgott, s hogy azt túl kellett lépni, az a kormánytól nem függő okokra vezethető vissza. Egyébként az előző évhez képest az eredmény kedvezőbb — a mennyiben e czímen az 1888. évi zárszámadásokban 684.659 frtnyi túlkiadásókkal találkoztunk. A zárszámadás-vizsgáló bizottság már múlt évi jelentésében felhívta a kormány figyelmét arra, hogy az előirányzatot a tényleg beállható szükségletre való tekintettel készítse és constatálhatjuk, hogy e kivánatunknak a kormány annyiban eleget is tett, a mennyiben az 1891. évi költségvetésben é czímen már tetemesen több összeg irányoztatik elő s igy remélnünk lehet, hogy a nyugdíjaknál jövőben már kisebb mérvben fogunk túlkiadásókkal találkozni.