Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.

Irományszámok - 1887-874. Törvényjavaslat, az Olaszországgal 1890. évi julius 8-án Bécsben az irodalmi vagy művészeti művek szerzői jogának kölcsönös oltalma iránt kötött államszerződés beczikkelyezése tárgyában

50 874. szám. A 3. czikkhez. Az államszerződés több rendelkezése, jelesül az 1. czikk harmadik bekezdése, valamint a 4. czikk szükségessé teszik annak megállapítását, hogy valamely mű eredetének területe gyanánt melyik terület tekintendő. E kérdésre minden kétséget kizáró választ adni van hivatva a 3. czikk, mely a szerzői jog oltalma iránt több külföldi állam közt 1886. éri szeptember 9-én Bernben kötött egyezmény 2. czikkéből vétetett át. A 4. czikkhez. A magyar kormánynak nem sikerült az osztrák cs. kir. kormánynyal megegyezésre jutni ama kérdésben, vájjon Olaszország irányában és viszont, mely föltételek és alakszerűségektől tétessék függővé valamely szerzői jog védelme: csak azoktól-e, melyek a mű eredetének területén képezik előföltételeit a szerzői jog oltalmának, vagy pedig megkivántassanak-e nemcsak azon föltételek és alakszerűségek, melyek a mű eredetének területén, hanem az utóbbiakon kivül még azok is, melyek az oltalmat nyújtó államban kötelezők. Az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokra nézve az első — a magyar korona országaira nézve pedig a második értelemben nyert e kérdés megoldást az államszerződés 4. czikkében. Az osztrák cs. kir. kormány főleg azért ragaszkodott e kérdésben elfoglalt álláspontjához, mert Olaszországban az 1882. évi szeptember 19-én 1.012. szám alatt kelt királyi rendelettel közzétett törvény szerint mindennemű szerzői jog érvényesítéséhez szükséges a szerzői jog előleges bejelentése, mig Ausztriában (1846- évi október 19-én kelt pátens) a szerzői jog semmi esetben sincs bejelentéstől függővé téve és igy, ha az államszerződésben Ausztriára nézve kimondatik, hogy elég a mű eredetének területén fennálló törvénynek megfelelni, az osztrák szerzők, kiknek müvei Ausztriában jelentek meg, megszabadulnak az olaszországi bejelentésnek otthon ismeretlen terhétől. Magyarországon más a helyzet. A magyar törvény, bár nem oly feltétlen terjedelemben, mint az olasz, de mégis ismeri a szerzői jog előleges bejelentésének intézményét, a mennyiben az 1884: XVI. törvényczikk 7., 13., 55. és 65. §-ai a védelmet beiktatástól teszik függővé bizonyos esetekben, melyek közül a fordítás elleni védelem esete a legfontosabb. Irodalmi viszonyaink közt kívánatosnak mutatkozik, hogy azok, a kik külföldi hasznos müveket akarnak lefordítani, a belföldön szerezhessenek tudomást arról, vájjon a szabad fordítást a szerzőnek vagy jogutódának forditási joga nem gátolja-e. Ez indokolja a jelen czikknek a magyar korona országaira vonatkozó határozmányát, a mely biztosítja számunkra azt az előnyt, hogy ha a forditási jog a magyar törvény értelmében eszközlendő beiktatással fentartva nincs, a fordítás szabad még akkor is, ha a forditási jog fentartásához szükséges alakszerűségek- és föltételeknek a szerző vagy jogutóda Olaszországban eleget tett. Az 5. czikkhez. Az 5. czikk rendelkezései, melyek a fentebb már emiitett berni nemzetközi egyezmény 11. czikkéből vannak átvéve, összhangban állanak az 1884:XVí. törvényczikk 28. §-ának ide vonatkozó intézkedéseivel. A 6. czikkhez. A berni nemzetközi egyezmény és pedig annak 13. czikke szolgált részben minta gyanánt a jelen államszerződés 6. czikkére nézve is, melynek czélja a szerzői jog terén az érdekelt államnak törvényhozási ég közigazgatási ügykörének csorbítatlan fentartása. A 7. czikkhez. A 7. czikk ugyanazon utón halad, mint az osztrák kormánynyal kötött egyezmény III. czikke. A 8. és 9. czikkhez. A 8. és 9. czikkek indokolásra nem szorulnak. Minthogy a jelen államszerződés határozmányai véleményem szerint a fenforgó viszonyoknak és az ország érdekeinek megfelelnek, a törvényjavaslat elfogadását kérem. Kelt Budapesten, 1890. évi október hó 3-án. Szilágyi Dezső s. k., m. kir. igazságügy minister.