Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.
Irományszámok - 1887-886. A pénzügyi bizottság jelentése, az 1891. évi állami költségvetésről
220 886. szám. részleteknél lesz szerencsénk előadni, — hogy csak egy 12.000 frtnyi tételnek törlését hozzuk javaslatba és ezzel leszáll a kiadások összege: 368,992.543 frtra és szaporodik a felesleg: 16.040 frtra. E jelentéktelen változás az egész költségvetés jellemére és irányára, feladataira és valósithatására semmi befolyást nem gyakorol. Tehát javaslatunk egyenlő elbírálás alá esik a kormányéval. Már pedig, ha ez előirányzatot nagy vonásaiban birálat alá veszszük, ugy találjuk, hogy a nyugdíjak, közösügyi kiadások, honvédségi és államadóssági kiadások (mely utóbbit csakis az államositott vasutakkal elvállalt adósság kamata nevel 46.419 írttal, ha a kamatbiztositás terhét tekintetbe is veszszük) a rendes kiadásoknak csak l 1 /* milliónyi emelkedését okozzák; 10 és fél milliónyi emelkedést okoz azokban, az állam beléletének intensivebb továbbfejlesztése. Igaz, hogy ennek a kiadási növekedésnek két harmadánál többet a megnövekedett és szaporodott állami üzemek veszik igénybe; de ezek most már nemcsak nagy közszolgálatokat teljesitnek és fontos államgazdászati tényezőkké lettek; hanem egyúttal jelentékeny pénzügyi hasznot is bocsátanak az állam többi szükségeinek rendelkezésére és az államháztartás alapjainak szélesbitésére, egyenletesebbé tételére. Ha ily jelentékeny összeggel szaporíthatjuk az egyensúly rendezése mellett: reformés haladási szükségleteinket 1891-re; ha tudjuk, hogy ezért az átmeneti és beruházási kiadások sem apadnak, sőt együtt véve 1,132.220 frttal szaporodnak, meggyőződhetünk arról, hogy bevételeink minősége és aránya már most is alkalmas arra, hogy óvatos, czélszerű beosztással, nemzetgazdasági erőink fejlesztésére, culturalis feladataink teljesítésére, halaszthatatlan közigazgatási és igazságszolgáltatási reformjaink létesítésére az államháztartásban a pénzügyi eszközöket megtaláljuk, a pénzügyi egyensúly megrontása nélkül, mit mindenképen kerülni kell. Ennek érdekében az óvatosságot és a szigorú takarékosságot — feladataink koczkáztatása nélkül — annyival is inkább kell új kiadásokkal és igényekkel szemben hangsúlyoznunk; mert már most is van költségvetésünkben több oly tétel, mely további (időre vagy összegre nézve) nagyobb kiadásokkal járó kezdeményezést képez, melyeket jövőben nagyobb mértékben kell előirányoznunk, sőt van (pl. a honvédelmi tárczában) rendes kiadás, melynek jelentékeny, S A milliónyi, megszorítása egyik részében csak ideiglenesen és csak az átruházási jog megadásával sikerült; ha ezek természetes szaporulataikkal és a nélkülözhetetlen reformok szükségeivel fokozatosan előállanak, lesz elég gondunk és terhünk, állami háztartásunk pénzügyi egyensúlyának megóvása tekintetében. Igaz, hogy bevételeink, melyeknek előirányzatát, mint a részleteknél igazoljuk, szintén alaposnak találtuk, fejlődése örvendetesen halad; az adófizető pontossága nő; a fogyasztási adók arányosabb és emelkedő részt vesznek államháztartásunkban és a legtöbb állami üzem (vasutak, vasúti gépgyárak, vasmüvek, bányák, erdők, dohány) emelkedő tiszta bevételekkel fizeti vissza a reá fordított befektetéseket; de e jövedelmi források expansivitása még szűk korlátok közt mozog és részben oly hiányokban, hibákban szenvednek azok, melyekét pótolnunk, javítanunk, reformálnunk kell. így: az egyenes adók közül különösen a harmadik osztályú kereseti adó ; továbbá az illetékszabályok, a fogyasztási adók közül a szeszadó, a söradó módosítása szükséges, az italmérési jövedék alapjaiban, alkalmazásában még félszegségeket árul el és bizonytalan; és ezekben a jövedelmi forrásokban a pénzügyi eredmény sokszor igazságtalan túlterheléssel, olykor az ipar veszélyeztetésével, sőt többszöri megterheltetésből származó forgalmi és fogyasztási, versenyképességi és egészségügyi hátrányokkal van összekötve. Már pedig ezek oly bajok, — melyeket e fontos közérdekeken 'kívül, a pénzügyi eredmények állandósága és expansivitása érdekében is, mielőbb meg kell szüntetni. A mint hogy ezt a kormány illetékes képviselője, a pénzügyminister maga hangsúlyozta és törekvése, fel-
