Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.

Irományszámok - 1887-882. Törvényjavaslat, az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről

182 882. szám. XVI. Átmeneti és zárhatározatok. Noha a betegsegélyző pénztáraknál hiányzik a tagok hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának közös üzletkezelés mellett, illetőleg a kölcsönösszeg alapján előmozdítása, mely az 1875. évi XXVII. törvényczikkbe foglalt kereskedelmi törvény I. részének XI. czímében körülirt szövetkezetek ismertető jele, mégis minden félreértés kikerülése végett a törvényjavaslat kimondja, hogy az ezen törvény szerint szervezett betegsegélyző pénztárak a szövetkezetek közé nem sorolhatók és tartozásaikért nem a tagok, hanem csak a pénztár vagyona erejéig felelős. A betegsegélyző pénztárak, mint tisztán humanisticus intézmények a tőkekamat- és járadékadó, valamint az általános jövedelmi pótadó, nemkülönben községi és törvényhatósági pótadó alól felmentendők és reájok nézve az illeték- és bélyegmentesség is kimondandó (87. §.). Minthogy a pénztári kerületek beosztása, a pénztári alapszabályok alkotása és helybenhagyása és a pénztárak tényleges berendezése előre pontosan meg nem határozható időt veend igénybe, a törvény életbeléptének határidejét nehéz volna előre megállapítani és ennélfogva ezen határidő megállapítása a kereskedelemügyi és belügyi ministerekre és a horvát sziavon-dalmát bánra bizatik (88. §.) Mindamellett, hogy a betegsegélyző pénztárak a betegségbe esett tagok gyógykezeléséről és azok, valamint esetleg családtagjaik fentartásáról gondoskodnak, ez által nem esik el annak szüksége, hogy a hatóság intézkedjék az iránt, miszerint nagyobb vállalatok és középitkezéseknél foglalkozó munkások ott, hol a helyi viszonyoknál fogva önmaguk elhelyezéseikről nem gondoskodhatnak, az illető vállalat vagy középitkezés terhére kellőleg elhelyeztessenek és megbetegülés esetén gyógykezeltethessenek, miért is az 1876. évi XIV. törvényczikk 15. §-ának 3-ik bekezdése ezentúl is érvényében fentartandó lészen (89. §.). A már fennálló vállalati, gyári, épitési, ipartársulati és magánegyesülés utján létesített pénztárakra nézve a törvényjavaslat állapítja meg azon feltételeket, melyek alatt ezentúl is a törvény keretében tovább működhetnek és értelmében elismert jellegííeknek jelenthetők ki. Azok, melyek a feltételeknek megfelelni nem akarnak vagy meg nem felelhetnek, min* egyletek ugyan fennállhatnak, azon tagjai azonban, kik a jelen törvényjavaslat értelmében biztosításra vannak kötelezve, ezen tagság alapján még nem ismertetnek el olyanoknak, mint a kik a törvény követelményeinek megfeleltek és ehhez képest tekintet nélkül arra, hogy már tagjai ezen pénztárnak— a törvénynek megfelelő pénztárba való belépésre köteleztetnek (90 —91. §§.). Mi végre az állami kezelésben álló közlekedési és gyári vállalatoknál eddig fennálló betegsegélyző pénztárakat illeti, azok is a törvény VIII. fejezetéhez képest átalakitandók és e tekintetben csupán a bányatörvény alapján álló és csak bányászati és kohászati kincstári vállalatokra vonatkozó bányatársládák vétetnek ki, melyekre ezentúl is a bányatörvény érvényes. Ezen vállalatokat azonban a törvényjavaslat a rendes első- és másodfokú iparhatóság hatásköréből kiveszi és egyenesen a kereskedelemügyi, illetve azon minister alá helyezi, kinek tárczájába az illető üzem vagy gyár tartozik. Ezekben a törvényjavaslat indokait jelezvén, azt a t. képviselőháznak elfogadásra ajánlom. Budapesten, 1890. évi október hó 15-én. Baross Gábor s. k., kereskedelemügyi m. Jcir. minister.