Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.
Irományszámok - 1887-882. Törvényjavaslat, az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről
174 882. szám. kötelezhető; miután azonban a pénztárhoz eddig rendesen hozzájárult, méltányos, hogy jogait még legalább egy ideig élvezze (25. §.). Legyen szabad e helyen megvilágítanom azon kérdést, hogy a jelen törvényjavaslatban meghatározott járulék, illetve fizetési kötelezettség képez-e új terhet ugy a munkaadóra, mint az ipari alkalmazottra nézve? vagy képez-e egyáltalában oly terhet, mely nagy mérvben nehezednék ipari termelésünkre ? Nézetem szerint a betegsegélyző pénztárhoz a jelen törvényjavaslatban megállapított hozzájárulások által sem a munkaadóra, sem a munkásra tulaj donképen új teher nem rovatik, a mennyiben már jelenleg is a nyilvános gyógy- és betegápolási, úgyszintén a szülházi költségeket, az 1875. évi III. t.-cz. határozmányaihoz képest, első sorban az ápoltak és szülőik, vagyontalanságuk esetében pedig a munkaadó 30 napig teljesen sajátjából tartozik fizetni; holott a betegsegélyező pénztárak felállítása következtében, különösen a munkaadó, csekély összeg lefizetése mellett, ezen esetleg sokkal nagyobb teherrel járó felelősség alól magát mentesítheti. Az emiitett kórházi ápolási díjak, melyek jelenleg többnyire a munkaadót terhelik, naponkénti 50 krtól 1 frt 4 krig terjednek, ugy, hogy egyetlen alkalmazottnak egy esetben való hosszabb megbetegedése már 15 írttól 31 frt 20 krig terjedhető költséget okoz a munkaadónak. Egyébiránt a jelen törvényjavaslatban foglalt hozzájáruláshoz hasonlót — a mint már fentebb is jeleztem — törvényhozásunk az ipartestületek körébe tartozó, illetve a képesítéshez kötött iparágakra nézve az 1884. évi XVII. törvényczikkben már is elrendelt, a mennyiben annak 142. és 143. §-ai meghatározzák, hogy a segélypénztárakhoz való hozzájárulás fejében a segédektől bérük 3 százalékáig terjedhető levonás eszközölhető, mely a munkaadó által szolgáltatandó be a segélypénztárba s hogy a segédre nézve megszabott járulék harmadrészéig a munkaadó szintén köteles hozzájárulni a segélypénztárhoz. Ezenkívül az épen idézett törvényczikk 62-ik §-a azt is megállapítja, hogy az iparos köteles a tanonczot, — ha az háznépéhez tartozik, — betegség esetén ápolásban részesíteni. Ha még mindezek mellett figyelembe veszszük, hogy minden csak némileg rendezettebb szervezettel biró vállalat alkalmazottjainak betegség esetében való segélyezéséről és ellátásáról már eddig is gondoskodott s legalább is rendes orvost tartott, — a tényeknek megfelelően állitható, hogy általában véve a jelen törvényjavaslat határozmányai újabb terheket nem rónak sem az ipari vállalatoknál alkalmazottakra, sem a munkaadókra, hanem az eddig is viselni kellett terhet rendesebb és felügyelet alatt álló kezelés alá vonja, a terhek egyenletesebb megoszlását lehetővé teszi s a szétforgácsolt erőknek egy czélra való összetömöritése által megveti a betegsegélyezési ügy országos szervezésének egészséges alapjait; a mennyiben pedig ott, a hol az alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezése érdekében még eddig nem történt semmi, az illető vállalatra ez idő szerint új teher háramolnék, ez oly, a dolog természetében fekvő kötelesség, melyet teljesíteni kell; mert azt, hogy a munkások százai vagy ezrei a betegség következtében beálló nyomornak továbbra is áldozatul dobassanak, már állampolitikai érdekekből sem lehet megtűrni. Lássuk egyébként, hogy minő terhekről lehet itt szó s e tekintetben álljon itt a közönséges életből vett, egyes iparos-osztályok szerint egybeállított néhány példa, melyek az országos átlagos munkabéreket férfiaknál 1 frt 40 krral, nőknél 54 krral és fiatal munkásoknál 35 krral elfogadva, következőleg alakulnak: 1. Egy kisiparos, ki egy segéddel és egy tanonczczal dolgozik, fizet a segédnek hetenkint 8 frt 40 kr. bért. A 27«-nyi pénztári járulék tesz ennélfogva . . — frt l6 8 /»»krt, miből V«-ot, vagyis . — > 11V«« > a munkaadó a munkabérből levonhat, marad tehát terhére — frt 5 6 /»<>kr.
