Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.
Irományszámok - 1887-882. Törvényjavaslat, az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről
882. szám. 167 Noha e társpénztárak a bányatörvény határozmányai alá eső bányászati ipar tehát csakis a bánya- és kohó-munkások számára állíttattak fel; —a bányatulajdonosok nagy része és nevezetesen maga a kincstár is, midőn a bányákból, illetve kohókból nyert nyers anyagnak feldolgozására gyáripart rendezett be, az ezen gyárakban alkalmazott munkásait is a bányászok számára felállított társládákba való belépésre kötelezte, a mi, az eddig fennállott viszonyokat tekintve, csak helyeselhető intézkedés volt, mert a segélyezési ügy nem lévén rendezve, mindenesetre haladás volt, ha az ily gyárak munkásairól legalább oly módon történt gondoskodás, hogy a bányaiparnál már létező szervezetbe azok is bevonattak s így a bányatársládák jótéteményeiben szintén részesültek. Vas- és aczélgyáraink egy tekintélyes részében tehát a munkások betegsegélyezéséről nyugdíj-, özvegy- és árva-ellátásáról ez idő szerint a társládák utján van gondoskodva. Azon gyárak száma, melyek ily társpénztárral birnak: az 50-et meghaladja, az azokban foglalkozó ipari gyári munkások száma 27.650 és az ily társládák tőkéje meghaladja az 1,634.000 frtot. A betegsegélyezési ügy állására vonatkozó fentebbi adatokat összegezve s hozzászámítva még a némely városokban fennálló kisebb betegsegélyező egyletekbe belépett egyes segédeket is, megközelitő kerek összegben a betegség esetére biztosított munkások számát 146.000-re tehetjük; minthogy pedig az 1885-iki iparstatistika szerint a magyar korona területén az ipari és kereskedelmi segédszemélyzet következő: a) üzletvezető és tisztviselő . . . 10.153 l) segéd 111.052 c) 16 éven fölüli^állandó munkás 80.689 d) 16 > alóli ~ > > ........ 6.031 e) felnőtt napszámos 70.798 f) fiatal napszámos 8.584 g) tanoncz 16 éven felül 23,321 h) > 16 > alul 44.012 i) műhelyen kívül dolgozók 16 éven felül 7.104 k) > > > 16 > alól. . . . . . 618 összesen tehát . . 362.362 alkalmazott, ennélfogva azt látjuk, hogy az összes ipari munkások számának csak 40°/«-a van betegség esetére biztosítva, a miből következik, hogy bár újabban e tekintetben is társadalmi téren haladás észlelhető, mégis tagadhatlan tény, hogy az ipari munkások egy nagy része, úgyszintén családjuk betegség és keresetképtelenség esetében az ínség veszélyének van kitéve, hogy tehát a betegsegélyezési ügynek törvényes rendezése hazai viszonyaink között is szükséges és mindinkább sürgőssé válik. Ha ehhez képest a betegsegélyezési ügynek törvényes rendezése hazai viszonyaink közöt is indokolt, további megfontolás tárgyát kell, hogy képezze az, hogy általában mely alapelvek lennének e rendezés körül követendők? Habár ipari szervezetünk az iparszabadság alapelvén épült, ez nem zárja ki, hogy az ipari munkás betegsegélyezésének ügye törvényhozási utón és pedig bizonyos kényszer alkalmazása mellett is rendeztessék. Az iparszabadsággal nincs ellentétben az, hogy bizonyos kényszer alkalmaztassák ugy a munkaadóra, mint a munkásra oly czélból, hogy előre gondoskodjanak, miszerint bizonyos eshetőség beálltával mindkettő nagyobb tehertől, illetve az ínségtől megóvassék. A mi viszonyaink között a betegsegélyezést teljesen szabadjára s az illetők belátására hagyni nem lehet; mert nálunk a társadalmi önsegély nem lüktet oly élénken, mint például Angliában s mert számolnunk kell azzal, hogy kezdetleges viszonyaink között, ha iparos osztályunk törvényes intézkedésekkel nem ösztönöztetik, minden elismerésre méltó kezdeményezés és haladás
