Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.

Irományszámok - 1887-768. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése, az országgyüléshez, a sümeg-tapolczai helyi érdekű gőzmozdonyú vasut engedélyezése tárgyában

768 szám. 77 a) A személyforgalomban legmagasabb árszabási tételként személy- és kilométerenként a magasabb osztályban 5 kr., az alsóbb osztályban pedig 3 kr. szedhető be. A magasabb osztályt használó utasok legalább is az első rangú vasutakon használatban levő II-od osztályú-, illetőleg ezeknek megfelelő berendezésű kocsikban szállitandók. A mennyiben engedélyes három kocsiosztályt rendezne be, a közbeneső osztályért, személyes kilométerenként 4 kr. díjtétel szedhető be. b) Uti podgyásznál és gyors árúnál, melyek 10 kilogrammnyi súlytételekre fölfelé kikerekithetők, 10 kilogramm és kilométerenként 040 krnyi legmagasabb díjtétel alkalmazható. Uti podgyásznál szabadsúly nem követelhető. c) Az árúk szállításánál alkalmazható legmagasabb árszabási tétel kilométerenként és 100 kilogrammonként az I. db. árú-osztályban 0*90 kr., a Il-ik mérsékelt db. árú-osztályban 060 kr. és a terjedelmes árúk után 120 kr. A kőszén, vaskő, só, tűzi- és éptiletfa, trágya, kő, mész és tégla, teljes kocsirakományokban kilométerenként és 100 kilogrammonként legfeljebb 050 kr. díjtétel mellett szállítandó. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra nézve a mérsékelt darabárú-osztály fennebbi tétele szolgál legmagasabb díjtételként. Az árúk osztályozása s a többi szállítási határozmányok tekintetében, valamint a kezelési és mellékilletékek s végül a hullák, hintók, élő állatok, külön vonatok stb. viteldíjaira nézve a magy. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme három egymást követő éven át a fennebbi 7. §-ban megállapított tényleges építési és berendezési tőke 7%-át meghaladja, jogában álland a kereskedelemügyi m. kir. miiiisternek az engedélyes meghallgatása mellett a díjszabásokat megfelelőleg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a díjszabási ügyet az összes hazai vasutakra vonatkozólag szabályozná, ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedélyokmány határozataira, az engedélyezett vasútra is érvényes leend. Engedélyes a vasút üzletét mindenkor olykép fogja vezetni, hogy díjszabási intézkedései a hazai ipar és termelés érdekeivel összhangban legyenek, különösen kötelezi magát engedélyes: 1. hogy mindazon kedvezményeket, melyeket külföldi czikkekre engedélyez, egyúttal a hazai termékeknek is engedélyezni fogja, ha ezek saját vonalán legalább ugyanazon távolságra szállíttatnak, mint a kedvezményezett külföldi czikkek; 2. hogy külföldi czikkre soha alacsonyabb díjtételt vagy díjrészletet nem fog engedélyezni, mint a milyent ugyanazon rendeltetési helyre szállított hasonló czikk után valamely közelebb fekvő állomásnál szed; 3. az adriai kikötők felé irányuló forgalomban engedélyes saját vonalán mérsékléseket csupán a hazai kikötő javára fog engedélyezni; 4. a m. kir. állam vasutakon a személydíjszabás tekintetében életbeléptetett új rendszerhez engedélyes saját vonalát illetőleg a saját állomásai közötti forgalom kivételével csatlakozni tartozik. 13. §• Az előző §. értelmében meghatározott díjszabási tételek engedélyes által időközben egészben, vagy csak a tárgyak egyes nemeire, a vasút egyik vagy mindkét irányában, minden szállítási távolságra egyenlően vagy a távolság növekedésével nagyobbodó mérvben leszállíthatok. Az ekként leszállított díjszabási tételek az előbbi mértékre ismét felemelhetők ugyan,