Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.
Irományszámok - 1887-763. Törvényjavaslat, a középiskolákról és azok tanárainak képesitéséről szóló 1883:XXX. törvényczikk módositása tárgyában
40 763. szám. mányok és technika nagy haladásának s másrészt a művészet iránti érzék kétségbevonhatlan eleme az általános műveltségnek. Ezekben vélem az eló'rebocsátott szempontok szerint a görög nyelv és irodalom jelenlegi tanulmányának az az alól felmentendő ifjakra nézve leghelyesebb compensatióját feltalálhatni. E tantárgyak megjelölését azonban nem tartottam a törvénybe illesztendőnek egyrészt azért, mert ezek úgyis csak kiegészítő alkatrészei a gymnasiumi tanítás törvényileg körvonalozott tananyagának, másrészt azért, mert a fennebbiek szerint ezek nem képezvén minden gymnasiumra nézve kivétel nélkül kötelező tantárgyakat, nemesnek azon szempont alá, melyből a középiskolai törvény 3. és 4-ik §-aiban foglalt tantárgyaknak törvénybe iktatása szükségesnek ismertetett. Viszont azonban szükséges volt a görög nyelv és irodalom helyett alternative tanítandó tantárgyak megállapítását a legfelsőbb tanügyi hatóságnak tartani fenn, nehogy azok megválasztása az iskola-fentartók belátására bízatván, esetleg oly tantárgyak tétessenek helyenkint a gymnasiumi ifjúság egy részére nézve kötelezőkké, a melyek által a gymnasiumi tanitás természetes, és a törvény 1. §-ában meghatározott czéljával ellentétbe hozatnék. Az előadottakból, ugy hiszem, eléggé nyilvánvalóvá lesz a szándék, a mely jelen törvényjavaslatom benyújtásánál vezérelt s a czél, melyet ezzel elérni remélek. Nem az ó-classikai tanulmányok, az úgynevezett humaniórák elleni hadüzenet ez, a melyet nemcsak fennálló középiskolai törvényünk szellemébe, hanem közoktatásügyünk érdekeibe is ütközőnek vélnék; csupán arra törekszem, hogy az ó-classikai tanulmányok ne váljanak tanuló ifjúságunk egy részére nézve oly szellemi gymnastikává, a mely fárasztja a szellemet, a nélkül, hogy erősítené azt, s a melynek eredménye a legtöbb esetben nem áll arányban a reá fordított munkával és idővel. A gymnasiumi ifjúság egy része, — azok, kik e tanulmánynak felsőbb iskolai pályájukon legtöbb hasznát vehetik, — ezentúl is kötelezve lesz a görög nyelv és irodalom tanulására; s miután ezentúl is a görög nyelvet felkaroló gymnasiumi tanfolyam lesz az egyedüli, mely kivétel nélkül minden szakpályára képesit, kétséget nem szenved, hogy a hittani, bölcsészeti, történeti és nyelvészeti szakokra készülőkön kivül mások is, mindazok, kik az V. osztályba lépésük idejében választandó pályájukra nézve még végleg határozni nem akarnak, vagy nem tudnak, önszántukból jelentkezni fognak a görög nyelv tanulására. E tantárgy tanulóinak egyébiránt mindenesetre jelentékenyen megcsökkenő száma pedig azzal a nagy előnynyel fog járni e tanulókra magukra nézve, hogy igy a tanitás majd jóval intensivebb, tehát eredményesebb is lehet és szabadulni fog az általános kényszer által kelletlenül lenyűgözött elemektől. Miután pedig a görög nyelv és irodalom ismeretének nemcsak jelentékeny képző ereje, de a tudományok bármely szakába való búvárkodó behatolásnál majdnem nélkülözhetetlen szükségessége is kétségen felül áll, mindenesetre megfontolásom tárgyát képezendi, hogy bizonyos magasabb tudományos grádusok — például az egyetemi docentura elérésénél — e nyelv és irodalom ismeretének igazolása szabályilag ne követeltessék-e? Ennek elhatározása különben kivül áll a középiskolai törvényalkotás keretén. A görög nyelvi tanulmányok ezen appreciatiója azonban — felfogásom szerint — nem zárja ki azt, hogy középiskoláink berendezésénél a gyakorlati élet követelményeivel is kellőképen számoljunk; s épen e két szempont: a tudományos és gyakorlati szempont lehetőleg szerencsés összeegyeztetése volt a törekvés, mely e javaslatom előterjesztésénél vezérelt s a melynek érdekében e törvényjavaslat elfogadását ajánlom. Budapesten, 1890. évi április hó 21-én. Gróf Csáky Albin s. k., vallás- és kötóktatdsügyi m. Mr. mimster.
