Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.

Irományszámok - 1887-854. 1890. évi XXIV. törvényczikk, az inséges tengerészek kölcsönös segélyezése iránt a Német-birodalommal 1889. évi november hó 10-én kötött egyezmény beczikkelyezéséről

386 854. szám. okokból valamely harmadik államban, illetőleg ennek gyarmatain, avagy azon szerződő fél területén vagy gyarmatain, melynek lobogóját a hajó viseli, Ínséges állapotban visszamaradna, ugy azon szerződő fél, melynek lobogóját a hajó viseli, ezen tengerészt mindaddig segélyezni tartozik, mig az vagy ismét hajóra szegődik, vagy mig egyéb foglalkozást talál, vagy hazájába visszakerül, vagy mig meghal. Feltételeztetik azonban, hogy az illető tengerész a neki kínálkozó első alkalmat felhasználja arra, hogy a segélyezésre kötelezett szerződő fél illetékes hivatalnoka előtt segélyre szorulását és ennek okait igazolja, valamint hogy a segélyre szorulás a hajón való szolgálativiszony megszűnésének természetes következménye, ellenkező esetben a segélyezési kötelezettség nem áll fenn. Ezen kötelezettség akkor sem áll fenn, ha a tengerész megszökött, vagy a hajóról valamely általa elkövetett bűntett vagy vétség miatt elbocsáttatott, vagy ha a hajót azért hagyta el, mert önhibájából támadt betegség vagy sérülés következtében a szolgálatra képtelenné lett. A segélyezés magában foglalja az ellátást, ruházást, orvosi ápolást, gyógyszereket és az utazásra való költségeket; halál esetén a temetkezési költségek is fizetendők. A jelen egyezmény az osztrák és a magyar törvényhozó testületek hozzájárulása és Ö császári és apostoli királyi Felségének szentesítése után az osztrák-magyar Monarchiában és a Német-birodalomban egyidejűleg lép . hatályba és mindaddig érvényben marad, mig a szerződő felek egyike, egy évi felmondási idő mellett, az egyezmény hatályának megszüntetésére vonatkozó óhaját nem közli. gedienthat, ineinemdritten Staate, beziehentlich in dessen Golonien oder ím Gebiete, oder in den Colonien desjenigen vertragschliessenden Theiles, dessen Flagge das Schiff führt, in Folge von Schiffbruch oder aus anderen Grundén in hilfsbedürftigem Zustande zurückbleibt, so soll derjenige vertragschliessende Theil, dessen Flagge das Schiff führt, zur Unterstützung dieses Seemanns verpflichtet sein, bis derselbe wieder einen Schi'ffsdienst oder anderweitige Beschaftigung findet oder bis er in seinen Heimatsstaat zurückkehrt oder mit Tod abgeht. Es wird dabei vorausgesetzt, dass der betreffende Seemann die erste sich ihm darbietende Gelegenheit zu benützen hat, um vor dem zustándigen Beamten des vertragschliessenden Theiles, der zu seiner Unterstützung berufen ist, über seine Hilfsbedürftigkeit und derén Ursachen sich auszuweisen, sowie, dass die Hilfsbedürftigkeit als die naturgemasse Folge der Beendigung des Dienstverhaltnisses an Bord des Schiffes sich ergibt, widrigenfalls diese Unterstützungspflicht wegfállt. Ausgeschlossen ist diese letztere auch dann, wenn der Seemann desertirt, oder wegen eines von ihm verübten Verbrechens oder Vergehens vom Schiffe entfernt worden ist, oder wenn er dasselbe wegen Dienstuntauglichkeit in Folge selbstverschuldeter Krankheit oder Verwundung verlassen hat. Die Unterstützung umfasst den Unterhalt, die Bekleidung, árztliche Pflege, Arznei und Reisekosten; für den Fali eintretenden Todes sind auch die Begrabnisskosten zu zahlen. Das gegenwártige Uebereinkommen soll, nachdem die Zustimmung der österreichischen und der ungarischen Vertretungskörper erfolgt und die Sanctionirung Seiner k. und k. Apostolischen Majestát eingeholt sein wird, in der österreichisch-ungarischen Monarchie und im deutschen Reiche gleichzeitig in Kraft treten und soll in Wirksamkeit bleiben, bis einer der vertragschliessenden Theile unter einjáhriger Kündigung den Wunsch zu erkennen gibt, dasselbe ausser Kraft treten zu sehen.