Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.

Irományszámok - 1887-801. Törvényjavaslat, az italmérési jövedékről szóló 1888:XXXV. t.-cz. némely határozmányainak kiegészitéséről

80^. szám. 203 dést sem tartalmaz s ezért az országnak különben is csak egy — habár nagyobb — részében fennállott tilalmat nem állott módomban administrativ utón átalán fentartani. Ezt a felfogást egyesek arra használták és használják fel, hogy városok s nagyobb községek közvetlen közelében a szomszédos helység határán korcsmát nyitva, az italokat oly alacsony áron adják, hogy ez által a szomszédos város vagy község bérletének, s ezzel az állami jövedéknek értékét tetemesen leszállítják. A szóban forgó rendelkezés tehát a nagyobb bérletek s jelesen a bérlőként szereplő' városok és községek károsodásának, s ezzel a jövedék indokolatlan elértéktelenedésének kívánja elejét venni. Indokolja a várost k és községek érdekeinek megvédésére irányuló ebbeli törekvésemet az 1888: XXXV. t.-cz. 69. §-ának ama rendelkezése is, mely szerint a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városok, valamint némely községek az italmérési jövedék tiszta jövedelméből bizonyos százalékokban részesitendők. A jelzett czélok elérésére túlszigorúnak tartom ugyan az 1836. évi VI. t.-czikkben kimondott behozatali tilalom további merev fentartását, de méltányosnak találom azt, hogy az egyes városok és községek a területükön fogyasztásra került, de más beszedési kör italméréséből származó szeszes italok után járó italmérési adótól el ne üttessenek. Ugyanazért azt javaslom, hogy a más beszedési körből való behozatal — a szesz és a közönséges pálinka kivételével — ennek behozatalát azonban az adószedésre jogosított szintén megengedheti — szabaddá tétessék ugyan, de a behozatalt eszközlő fél a törvényes italraérési adó megfizetésére köteleztessék, mely rendelkezés mellett az olyan helyeken is, hol az 1888. évi XXXV. t.-cz. 56. §-a alapján a kizárólagos italmérési jogosultság van bérbeadva, a behozatalnál csak a törvényes tételek szerinti adó lesz szedhető. A 7. §. azokra a nyílt helyekre nézve, melyekben a kizárólagos italmérési jogosultság van bérbeadva, a kereskedésekben gyakorolható italárulást szabályozza, nagyban és egészben az 1888. évi XXXV. t.-cz. életbelépte előtt fennállott alapon azzal a lényegesebb különbséggel, hogy a finomabb italok eladása is bizonyos (7* liternyi) minimalis mértékhez köttetik. Szükséges ezen meghatározás azért, mert az italmérési jövedékről szóló törvény életbelépte óta több helyütt tapasztaltatott, hogy némely kereskedők finomabb italok neve alatt egészen közönséges italokat Vio-ed literes üvegecskékben árusítanak el, s ez által tulajdonképen leplezett kimérést gyakorolnak. A 8. §. első bekezdése azt czélozza, hogy a borok és a finomabb égetett szeszes folyadékok az olyan területre, mely nem esik a törvény hatálya alá, az 1888: XXXV. t.-cz.-ben meghatározott méreteknél kisebb mennyiségekben is adómentesen szállíttathassanak; szükséges ezt nemcsak azért, mert az említett finomabb italokból külföldre a legtöbb esetben kis mennyiségek rendeltetnek meg, hanem azért ie, hogy a kereskedelemben szokásos italminták küldése megkönnyittessék. Hasonló rendelkezést tartalmaz a 8. §. második bekezdése az ország belterületére nézve, azt rendelvén, hogy a liqueur- és rumgyárosok által ugy a zárt városokból, mint a nyílt helyeken adóköteles felek részére nagyban, tehát adómentesen eladható liqueur- és rumgyártmányok akkor is adómentesek legyenek, ha nem egy, de több czímzett részére szállíttatnak. Ez az intézkedés azért szükséges, mert a kiméréssel és kis mértékben való darusítással foglalkozó felek igen nagy része nincs abban a helyzetben, hogy ilyen értékes czikkekből mindenkor legalább 100, s illetve 50 litert rendelhessen meg. A 9. §. az előző szakaszok határozmányainak megszegésére vonatkozó, az 1888. évi XXXV. t.-czikk abbeli határozmányaihoz hasonló büntető határozatokat tartalmazza. A 10. §. a szokásos végrehajtási záradékot tartalmazza. Budapesten, 1890. évi május hó 16-án. Wekerle Sándor s. k., m. Tdr. péngügyminister. 26*