Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.
Irományszámok - 1887-773. Az igazságügyi bizottság jelentése, "a kir. itélőtáblák és kir. főügyészségek szervezéséről" benyujtott törvényjavaslat tárgyában
773. szám. 127 ezentúl azonban a beosztott birói erőkből elnöki és tanácselnöki teendőkre összesen 33 biró lesz alkalmazva. Az új szervezésnél tehát 17-tel kevesebb előadó biró lesz működésben, mint jelenleg. A bizottság azon nézetből indult ki, hogy teljesen indokolt, sőt elkerülhetetlen annyi előadó birónak alkalmazása az új tábláknál, mint a mennyi a jelenlegieknél működik. Ez okból a létszámot, az összes itélőbirákét együttvéve 245-ben vélte meghatározandónak, mely számból az előadó bírákra valamivel kevesebb esik, mint a jelenleg fennálló tábláknál, de itt számba vétetett még azon körülmény is, hogy a jelenleg működő tábláknál az előadó birák közül többen tanácsok vezetésével vannak elfoglalva s igy erejüket csak részben szentelhetik előadási teendőknek. Ezen szám a fennálló tapasztalások alapján szükségesnek mutatkozik s ha a jövő tapasztalásai ugy hoznák magukkal, hogy e részben némi szaporítás lenne szükséges, az későbbi tényleges eredményekre fektetett intézkedéseknek volt fentartandó. III. A törvényjavaslatban a minister discretionális hatalmat nyert a szervezés folytán és annak idejére a kir. táblák és ügyészségek egyes tagjait nyugdíjazni és áthelyezni. Már az 1871: IX. t.-cz., mely a birák és bírósági hivatalnokok.áthelyezését és nyugdíjazását szabályozza, határozottan rendeli, hogy a bírósági szervezetben törvényhozási intézkedés folytán történő változás esetén a birót akarata ellenére is át lehessen helyezni. Midőn tehát a javaslat a szervezés alá jövő birói testületeknek tagjait áthelyezhetőknek mondja, már előbb hozott törvény alapján áll. Bővebb indokolást kivan azonban a törvényjavaslat azon intézkedése, mely a birák nyugdíjazását a szervezet "czéljából ég annak tartamára megengedi. Ha a bizottság kebelében ezen intézkedés ellen nem emelkedett hang, ennek oka bizonyára nem a bírói függetlenség fontossága iránti érzék hiányában, hanem tisztán abban keresendő, hogy a nagyfontosságú szervezés sikere első sorban attól függ, hogy az új kir. ítélőtábláknál a rendelkezésre álló legjobb birói erők alkalmaztassanak, tekintet nélkül arra, hogy azok hol találhatók. Midőn tehát oly fontos s a jogszolgáltatásra messze kiható birói szervezés helyes keresztülvitelének érdekével összeütközésbe jön a birói elmozdithatlanság elve: akkor a magasabb érdeknek alá kellett rendelni a kisebb érdeket. Az elmozdithatlanság nem önczél, hanem csak eszköz az ország igazságügyi érdekeinek előmozdítására. Uj szervezésnél igy jártak el más, a birói függetlenségnek törvénybe iktatásában bennünket megelőzött államok is. Noha ezeknek birói szervezete régibb fejlődéstí vala: ők is a közérdek szempontjából kivételeket statuáltak az elmozdithatlanság elve alól. Igy járt el Francziaország, midőn bíróságait 1883-ban újból szervezte, igy Németország, midőn a birodalmi törvényszék életbeléptetése alkalmával a lipcsei kereskedelmi főtörvényszék bíráinak nyugdíjazhatását mondotta ki. Végül hasonló intézkedést tartalmaz az osztrák alaptörvény, mely a birói szervezetben létesítendő változtatások esetén a nyugdíjazást alkalmazhatónak mondja ki. A bizottság meg van győződve arról, hogy a minister felelőssége tudatában, csak ott fog élni a reá ruházott discretionális hatalommal, a hol azt szoros igazságügyi érdekek követelik. IV. Áttérve a kir. táblák személyzeteinek járandóságaira, azok a javaslatban azon szempontból lettek megállapítva, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló fizetés ugy a fővárosban, mint a vidéken működő bírákra nézve egyenlő legyen, s hogy a főváros és a vidék életviszonyai közötti különbség a helyi pótlék által egyenlittessék ki. A bizottság ezen rendelkezést, mint helyest, elfogadta, mert a biró, tekintet nélkül arra, vájjon a fővárosban vagy a vidéken működik, egyenlő értékű functiót teljesít s igy nem indokolható az, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló alapfizetésben közöttük különbség tétessék.
