Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.
Irományszámok - 1887-773. Az igazságügyi bizottság jelentése, "a kir. itélőtáblák és kir. főügyészségek szervezéséről" benyujtott törvényjavaslat tárgyában
124 773. szám. végre s a sürgős reform el ne halasztassék addig, mig az új eljárások részletei kidolgozva s a törvényhozás által elfogadva lesznek. A bizottságot ezen elhatározásánál azon meggyőződés vezérelte, hogy az írásbeli eljárás rendszere nálunk is, mint mindenütt, végkép lejárta magát s hogy a magyar törvényhozás már többször hozott határozata értelmében az új büntető és civilis perjogot csak a szóbeliség és közvetlenség alapján akarja és fogja létesíteni. Ki lévén tűzve a czél, mely felé a törvényhozás haladni akar, a bírói szervezetet akkép kell átalakítani, hogy az a szóbeli s közvetlen eljárásba emberi belátás szerint helyesen be legyen illeszthető. Ha a bírói szervezetnek fokozatos átalakítása az új perjognak részletes megállapításától tétetnék függővé s mindezen nagy horderejű törvényeket egyszerre szándékoznék életbe léptetni: az új birói szervezet oly feladattal helyeztetnék szembe, a melylyel az megbirkózni teljesen képtelen volna. Maga a kir. Ítélőtáblák újjászervezése, "székhelyeik megállapítása, a rendelkezésre álló erők helyes beosztása, alkalmas; elnökök kijelölése oly nagy feladat, melynek végrehajtása hosszabb időt vesz igénybe. Hosszabb ideig fog tartani, mig az ország különböző vidékeire elhelyezett birák az új és eddig meg nem szokott viszonyokba beélik magukat, mig az elnökök a bírák képességeivel megismerkedve, f a helyes tanácsbeosztásokat eszközölhetik, mig végül az elnökök az alsóbb bíróságok felett gyakorolandó felügyelet helyes végrehajtása czéljából szükséges helyi és személyes ismereteket megszerzik. Ha tehát a szándékba vett szervezés a legkörültekintőbben is végrehajtva, bizonyos átmeneti rázkódások nélkül nem képzelhető: mennyivel fokoztatnának a rázkódások, ha a kir. ítélőtábláknak a már megszokott és minden részleteiben ismert eljárások helyett az eddigiektől eltérő elveken nyugvó eljárásokat kellene alkalmazni, melyek behozatala már jól begyakorolt birói szervezet nélkül nem is képzelhető. Ily eljárás a legnagyobb rázkódtatásokat szülné, compromittálná a czélba vett alkotásokat s kiszámithatlan zavaroknak lenne kútforrása. Meg lévén jelölve az igazságügyi czél, a melyet a kir. tábláknál meg kell valósítani, minden habozás nélkül hozzá lehetett s kellett fogni az új szervezet életbeléptetéséhez. Bármely rendszere fogadtassék is el a fennálló szóbeli eljárásoknak, okvetlenül szükséges, hogy az ország különböző területein több kir. tábla állittassék fel s pedig oly számban, hogy a hozzájuk utasított törvényszéki területek a kir. táblák székhelyeitől ne nagyon távol essenek s hogy utóbbiak a túlságos elaprózás elkerülésével oly számban állíttassanak fel, hogy a közvetlenség igényeinek megfeleljenek. A dolog természetéből folyik, hogy az első szervezés tapasztalati biztos adatok hiányában csak bizonyos feltevések alapján létesülhet, de eeen állapot akkor sem módosulna, ha a már részleteiben kidolgozott új eljárásokkal egyidejűleg osztatnának szét a kir. táblák. Minden új eljárás, mely az eddigitől alapelveire teljesen elütő, változásokat idéz elő a perek számában, a jogorvoslatok használatában, melyek számszerűleg előre meg nem állapithatók. Kzen esetben is tehát ugyanazon alapból kellene kiindulni, mint ma: mérlegelni az eddigi tapasztalatokat, a rendelkezésre álló adatokat s a kir. táblákafoly számban állapítani meg, hogy azok a közvetlenség minden igényének emberi előrelátás szerint eleget tenni legyenek képesek. A bizottság tehát osztja az igazságügyministernek azon elhatározását, hogy az igazságszolgáltatás sürgős és gyakorlati szükségeit elméleti kételyeknek alá nem rendelte. Már pedig kétségbevonhatatlan, hogy az igazságügyi administratio sürgősen követeli a kir. [Ítélőtáblák újjászervezését. A minister részére biztosított főfelügyeleti jog nem bizonyult be eredményesen kezelhetőnek az ország különböző részeiben elhelyezett bíróságok tevékenységének és ügykezelésének ellenőrzésére, mert a minister, a kire első sorban a kormányzat s a törvény előkészítés nagy feladata háramlik, az ellenőrzést a központból helyesen nem eszközölheti.
