Képviselőházi irományok, 1887. XXI. kötet • 713-757. sz.

Irományszámok - 1887-730. Az igazságügyi bizottság jelentése, "egyrészről a m. kir. pénzügyminister, másrészről a naszódvidéki központi iskola- és ösztöndíjalapok és a volt naszódvidéki községek meghatalmazottai között 1872. márczus 12-én létrejött szerződés" megerősitéséről szóló 589. sz. törvényjavaslat tárgyában

174 730. szám. gatási utón leendő érvényesítése pedig a fennálló köztörvényekbe ütközik, s az közigazgatási utón hozott határozatoknak végrehajtására, mint magától értetik, a bíróságokat sem hívhatta fel. Arra pedig, hogy a községek a birtokukban maradt javakat önként kiadják, tekintve fentebbi folyamodványukat, nem volt kilátás; másrészt, mert e végre nem hajtható határozatokat sem igazolni, sem megsemmisíteni vagy visszavonni nem lehetett, részint, mert a bizottmányok, mint eljáró közigazgatási hatóságok, alaki tekintetben a legfelsőbb helyen kijelölt utón és korlátok között szabatosan jártak el, részint pedig, mert ugy a m. kir. kincstár, mint a Keménycsalád a jelzett végérvényes határozatok által oly jogokat nyertek, melyek, habár végrehajtás által még foganatosítva nem voltak, ha kormányzati utón ismét visszahuzatnának, nemcsak a II. román ezred birtokviszonyai váltak volna újra egészen birtoktalanokká, de ily intézkedés a székely és I. oláh határőr-ezredek hasonló módon és eljárással végleg berendezett birtokviszonyainak fel forgatására is szolgálhatott volna alkalmul, s következményeiben kiszámithatlan bonyodalmakat idézhetett volna elő. Vizsgálódás tárgyává tétetett egyébiránt a kérdéses határozatok szószerinti végrehajtásának ugy méltányossága, lehetősége, valamint azon következmények is, melyeket az esetleges szószerinti végrehajtás maga után vonandna. A kormány meggyőződött arról, hogy a határozatoknak szószerinti végrehajtását, még, ha azt a fentebb jelzett közkormányzati akadályok nem hátráltatnák is, sem a gróf és báró Kemény-családok érdeke, sem a kincstár, sem Naszód-vidék községeinek érdeke nem kivánták, sőt ellenkezőleg, hogy a helyi viszonyok mindenik felett a békés kiegyenlítésre utaltak, és pedig: a) a Kemény-családot azért, mert az 1861. augusztus 27-én kelt legfelsőbb elhatározás 2-ik pontja értelmében az egyes határőrök által 1769. év óta eszközlött erdei irtások a tettleges birtokosoknál hagyandók, 1863. szeptember 24-én kelt legfelsőbb elhatározás szerint pedig a gróf és báró Kemény-család a havasok birtokbavétele előtt téritményt köteles adni arról, hogy a havasok birtoklásával időközben összekötött kötelezettségeket és terheket pontosan megtartandja, mely terhek között tényleg a volt határőrök által gyakorolt legeltetés és faizás is benfoglaltatik. Ezen birtoklási feltételek tehát a gróf és báró Kemény-család részére kiadatni határozott havasok értékeit csökkentvén, sőt a birtoklást csaknem illusoriussá tévén, azoknak természetben leendő átadását kívánni a nevezett család érdekében nem állhatott; b) a m. kir. kincstárt azért, mert a kérdésben lévő birtokok, a kincstár részére az úrbéri rendezés előfeltételével lettek kiitélve, a rendezés megkezdése s az erre szükséges jelentékeny költségek folyósítása tehát a rendezés eredményének felismerése nélkül meggondolatlan költekezés lett volna, végre: c) Naszód-vidék községeire is kívánatos volt ezen ügynek egyezség utján leendő gyors elintézése, már csak azért is, mert az ügy függőben tartása alatt kifejtett erdőpusztitás rövid ido alatt Naszód-vidéke lehető jövőjét teszi vala tönkre, s mert egy halasztásnak minden hátránya első sorban Naszód-vidéke községeire nehezült volna. Mindezekhez járul, hogy a birtok-rendező bizottmányok által hozott határozatok nem felelnek meg minden tekintetben az 0 Felsége által kijelölt irányzatnak, s hogy a revindicált havasokra nézve lényeges tévedések történtek, melyek orvoslása el nem maradhatott. Az ügyiratok részletes átvizsgálásánál feltűnt ugyanis: a) hogy 0 Felségének 1861. aug. 27-én k. 1. f. elhatározása (3. pontban) azt rendeli, miszerint azon községeknek, melyek a határőrség felállítása előtt szabad községek voltak, akkori községi birtoka korlátlan tulajdonjoggal visszaadandó, az úgynevezett radnói bányaterület pedig