Képviselőházi irományok, 1887. XIX. kötet • 612-673. sz.

Irományszámok - 1887-612. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1890. évi állami költségvetésről

612 szám. 3 Ennek évi terhe (a törlesztésről még nem kellé gondoskodni) 9,900.000 frtot vesz igénybe a jövő évben, az államadósság czímén mint új tétel; hogy a pénzügyi tárczában előforduló 813.000 frtnyi kezelési és horvátországi költség, ugyanez okból, szintén tért foglaljon mérlegünk passiv oldalán. Igaz, hogy másfelöl: az italmérési jövedékről szóló 1888: XXXV. törvény — ez a harmadik tényező -— első sorban e mivelet fedezetére 12,500.000 frtot bocsát — az előirányzat szerint — az állam rendelkezésére. Ez az állam új tevékenységét és újonnan szerzett, fejlödésképes jövedelmi forrását tárja elénk. A 4-ik fontos törvény, mely lényeges befolyást gyakorol az 1890. évi állami előirányzatra, az 1888: XVIII. t.-cz., mely két ministeri tárczának új beosztását lépteié életbe; a mivel kapcsolatosan a ministerium, az államjószágok- és bányakapitányságoknak a tárczák közti czélszerűbb beosztása czéljából, a részletekben a költségvetésen is tovább menő módosításokat léptetett életbe. Ha ez a kormányzás felosztásának módosításánál fogva gyakorol befolyást a költségvetésre, az 1889: XXVIII. t.-cz. a pénzügyi közigazgatást alakítja át; minek nemcsak formai szüksége és eredménye van; de anyagi .indoka a fogyasztási adók és illetékügyek kezelésében és eredményében is fog mutatkozni; erről az 1890. évi állami költségvetés is tesz bizonyságot, melynek kiadási és bevételi tételei, épen ezzel kapcsolatban, lényegesen módosulnak. A költségvetésben egyik változó és megbizhatlan tényező nálunk — a valuta rendezetlensége miatt — az agió. Ez most 20*/o-kal; tehát az 1889. évi előirányzatnál 5%-kal kevesebbel van felvéve, mi a bevételek némi csökkenése mellett, — a kiadások közt — jelentékeny megtakarítást tesz (a kamatláb csökkenésével együtt) lehetővé. Ez a körülmény is felhívja figyelmünket azon tényre, hogy a kormány jelenté, miszerint a valuta-rendezés tanulmányozásával most már behatóan foglalkozik. Ki kell emelnünk még, hogy a nyugdíjak terhe törvényes intézkedések és a hivatalnoki létszám szaporodása folytán, magában is, oly nagy mértékben emelkedik, hogy újonnan szivére kellé kötnünk a kormánynak, miszerint ezeken kivül eső kegyelmi és méltányossági indokoknak csak a legszűkebb korlátok közt engedjen arra befolyást gyakorolni. A mi már most azon változtatásokat illeti, melyeket a költségvetésen eszközöltünk, inkább alaki, mint lényeges módosítások azok ; mert törléseket nem eszközöltünk. Pedig nem tagadjuk, hogy 5 millió frtot meghalad (az államadósságon kívül) az egyes ministeri tárczák költségemelkedése és ezek közt 2 millióra megy a személyi kiadások növekedése; (ebből azonban a honvédség és nyugdíjak 1,400.000frtot meghaladó összeget tesznek ki), az állami vasút fél milliót vesz igénybe: de ama\ előbbi összeg túlnyomó nagy részét vagy az állami üzemeknek (a földmivelési és kereskedelmi tárczákban) erőteljes fejlesztése, vagy culturalis és igazságügyi kiadások teszik; mely tereken sokkal több szükségünk van, hogysem a mérleg által elviselhető fejlesztést megakadályozni akarhatnánk; és a személyi kiadások növekedése pedig vagy a törvényből folyó — honvédségi létszám-változattal, nyugdíjakkal, tanári és birói fizetésekkel; vagy a posta- s vasúthálózat fejlődésével áll összeköttetésben; végül pedig helyesebb beosztás folytán , más tételekből vétetett át, vagy az új, illetőleg felemelt közvetett adók által igényelt szélesebb körű és erösebb pénzügyi szolgálatra szükséges. És e tereken — a betartandó korlátok közt — a szükséges kiadásokat meg nem tagadhattuk. Hogy helyesen jártunk-e el, az a részletes indokolások alapján, az egyes esetek megbirálásánál fog kitűnni; akkor lesz érthető az is, hogy apró tételekből mint áll elő egy nagy összeg. De hangsúlyoznunk kell már itt, hogy a dolgok fentebb előadott természetében van magyarázata annak, hogy törlést a költségvetésben nem eszközöltünk; mert az új kiadásokat vagy törvényeseknek, vagy nagyon szükségeseknek és mind a kettőnek mértékét a mérleggel megegyeztethetönek tartottuk. És azt hisszük, hogy e hármas korlát szemmeltartása minden irányban kötelesség. 1*