Képviselőházi irományok, 1887. XIX. kötet • 612-673. sz.
Irományszámok - 1887-671. Gróf Szapáry Gyula földmivelésügyi minister jelentése, a szegedi rakpart ügyében
671. szám. 381 a fenforgó körülmények között megnyugvással ajánlhat. Ezen elnöki előterjesztés után a helyszíni tárgyalást megelőzőleg tanulmányozta a bizottság a rakpart kiviteli tervezetét és tudomást szerzett a helybeli folyammérnöki hivatal által eszközölt felvételek alapján a rakpartrész süppedésének mérvéről és alakjáról. — Tudomást szerzett továbbá a jelenlevő és a helyi viszonyokkal ismerős bizottsági tagok által arról is, hogy a rakpartvonal mentén, nevezetesen a mellékelt A) helyzetrajzban kitüntetett 41—75., 95—130., továbbá 169—181. szelvények közötti, ugy a most lesüppedt rakpartvonalrészen ehhez teljesen hasonló alakú és irányú, sőt a mostaninál nagyobb mérvű partsüppedések már régi idők óta bizonyos időközökben, tehát gyakrabban, és pedig mindenkor a nagy viz levonulása után bekövetkezett kis vízállás mellett is előfordultak, melyeknek meggátlására Szeged városa annak idején és pedig 1879-iki év előtt — ámbár eredmény nélkül — tetemes költséget is fordított. Tudomást szerzett továbbá a bizottság arról is, hogy hasonló partsüppedések a Tisza folyó mentén nem ritkák, sőt ilyen a tiszai 93. számú átmetszés kanyarában az elmúlt hetekben mintegy 1.800 folyóméter hosszban szintén állott elő. — Ezen gyakrabban fellépő partsüppedések tehát olyan geológiai processusokra vezethetők vissza, melyeket teljesen megszüntetni sok esetben nem lehet. — A Tisza folyó rakpartmenti szakaszán felvett keresztszelvények és partfurási adatok a szegedi folyammérnöki hivatal által a bizottság rendelkezésére bocsáttatván, ezen a rakpart építési idejétől kezdve a mai napig évente felvett és nyilvántartott keresztszelvények, ugy a fúrási adatok a bizottság által a partcsúszási okozatok kiderithetése czéljából tüzetes tanulmány tárgyává tétettek és a csuszamlás folytáni rétegalakulások kipuhatolása tekintetéből a rakpartépités időszakában eszközölt fúrások fúrlyukainak helyén és közelében újabb furatások elrendelését látta szükségesnek. Ezzel a rendelkezésre álló műszaki adatokat megismervén, a helyszínére kirándult és a szemlét, ugy a lesüppedt rakpartrészre, mint a rakpartvonal egész hosszára kiterjesztette, melynek befejezte után a tárgyalásokat a megállapított sorrendben folytatta. — A helyszíni szemle alkalmával meggyőződött a bizottság arról, hogy a lesüppedt rakpartrészen az alsó rakpartfal 90 folyóméter hosszban eredeti irányvonalától 0*i 0 —20 méterre ívalakúlag a Tisza felé becsúszott és a + 6* 0 méter magasságról l' 5 o méterrel, vagyis -f- 45 o méter magasságra süppedt le, a nélkül, hogy a függélyes állástól lényegesebb elhajlást mutatna; magán a falazaton pedig csekély mérvű repedések mutatkoznak. — A felső rakpartfal eredeti állásában megmaradt; míg az attól 90 méter távolban vele párhuzamosan állott oldalfala a kocsilejárónak hason irányú és alakú elmozdulást, de nagyobb mérvű süppedést mutatott, mint az alsó rakpart falazata. — A nyert értesülés szerint ezen emiitett kocsilejáró-falazat múlt évben mutatott már csekély mérvű mozgást, a mit annak északi oldalán alkalmazott lejáró lépcsőfokoknak mintegy 2 centiméterrel való elnyilásából lehetett következtetni; ezen elnyilás az ez évi tavaszi nagy viz előtt egész 10 centiméterig terjedt s Szeged városa által ugyancsak a nagy víz előtt még helyreállíttatott és az a nagy viz levonulása után egész ez évi augusztus hó 30-ig változatlan maradt, — az alsó rakpartfalazaton pedig az ez évi nagy viz előtt január hóban kisebb mérvű repedés volt észlelhető, mely ugyancsak ez évi augusztus hó 30-ig szintén nem változott. A jelenlegi partsüppedés a tavaszi nagy viz levonulása után f. évi augusztus bó 30-án 0'6o méter vízállás mellett a felső rakpartfaltól a Tisza folyó felé számítva 1 ' 0 méter távolban a helyzetrajzban kitüntetett alakban kezdődött, mely partsüppedés folytán keletkezett alakulások a helybeli folyammérnöki hivatal által a süppedés ideje alatt történt felvételekről készített és II—X. alatt mellékelt keresztszelvények és helyzetrajz a süppedésnek hat nap folytán naponta történt fokozatos elö'haladásáról magyarázó képet nyújt. — A helyi szemle alkalmával a rakpartfal alapjául szolgáló betonréteg, valamint a falazatnál alkalmazott cement-vakolat is megvizsgáltatván, teljesen megfelelő szilárdnak találtatott; az alapozás mélysége a II. alatt máso-
