Képviselőházi irományok, 1887. XVIII. kötet • 572-611. sz.

Irományszámok - 1887-575. A Horvát-Szlavonországokkal megujiandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése

575. szám. b) meghatározni a Horvát-Szlavonországok autonóm szükségleteinek fedezetét. Az országos bizottságok, ragaszkodván az 1868. évi I. (XXX. magyar) törvényczikk 11. és 12. §-aihoz, meg fogják határozni a kulcsot ugyanazon alapon, mely alapon a Szt.-Istvánkorona országai a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokkal a hozzájárulási kulcsot határozták meg. Azon szükség pedig, hogy a Horvát-Szlavonországok autonóm szükségleteinek fedezése állapittassék meg, az idézett törvényczikk 13. §-án alapszik, mely azt rendeli, hogy ezen országok összes közjövedelmeinek bizonyos százaléka azok autonóm szükségleteinek fedezésére, bizonyos összege pedig a köztük és Magyarország közt közös szükségletek fedezésére fordittassék. Ezen országos bizottság azt tartja, hogy mindjárt ezen alkalommal ki kell emelnie, hogy az előhaladott közigazgatás — s mai nap csak ily közigazgatás állhat fenn — évről-évre mindig újabb és újabb szükségleteket okoz és kiadásokat igényel. Miért is, mikor az autonóm szükségletek fedezésére szolgáló összeg meg fog állapittatni, ezen országos bizottság kötelességének fogja tartani az autonóm közigazgatás érdekét minél melegebben képviselni s biztosan reméli, hogy a tisztelt magyar országos bizottság neki e tekintetben barátságos szívességgel kezére fog járni. Ismeretes tény, hogy kisebb országok közigazgatása aránylag költségesebb; Horvát- és Szlavonországok kedvezőtlen földrajzi fekvésüknél fogva, mely aránytalanul jobban hosszaságban, mint szélességben terjed ki, a közigazgatási és birósági hatóságok megfelelő kikerekitését sokkal költségesebben foganatosítják s a hosszú határnál fogva, mely nagy részben állami határ is, aránytalanul nagy határszéli költségeket viselnek. Miután már előbb is a polgári Horvátországban jelentékeny kegyúri kiadásai voltak, a határőrvidék egyesitése által a vallásügyi költségvetés terhére számos plébániát kapott, melyek mindnyájan királyi kegyúrság alatt állanak, ugy, hogy az autonóm költségvetés bajosan fogja viselni szükségleteit mindaddig, mig életbe nem lépnek azon alapítványok, melyeket az 1881. évi július hó 15-én