Képviselőházi irományok, 1887. XVIII. kötet • 572-611. sz.

Irományszámok - 1887-575. A Horvát-Szlavonországokkal megujiandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése

36 575, szám. donának tekintetnek és igy méltányos volna, hogy a magyarországi sóbányászatnak nemcsak a termelési költség téríttetnék meg, hanem ezenkívül magáért a sóanyagért is egy bizonyos megfelelő összeg fizettetnék, a mi pedig nem történik. Miután azonban a sóra nézve a termelési és szállítási költség szabatosan kiszámítható, a magyar országos bizottság azt követelte, hogy, ha már az eddigi arányszámítás Horvát-Szlavonországoknak nem tetszik, akkor az ejtessék el egészen és történjék ezentúl a sójövedék jövedelmének kiszámítása egyszerűen ugy, hogy ezen jövedelemnek Horvát-Szlavonországokra eső része a tényleges termelési és szállítási költség alapján számíttassák ki, mi a VIII. kimutatás tanúsága szerint azt fogja eredményezni, hogy Horvát-Szlavonországok a sójövedék kiadásaihoz az eddiginél méltányosabb mértékben fognak hozzájárulni. * * * Az elszámolási mód részleteire nézve ekként megállapodás jővén létre a két országos bizottság közt: hátra volt még azon százalékos arány meghatározása, mely szerint az ezen alapon kiszámított közjövedelmek Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt megosztandók lesznek. A horvát-szlavón országos bizottság e tekintetben a magyar bizottság figyelmébe ajánlotta azon már említett körülményt, miszerint Horvát-Szlavonországok igen sok tekintetben még hátra vannak, és hogy még azon összeg is, mely eddig belszükségleteik fedezésére rendelkezésükre állott, távolról sem volt elegendő akár csak a legszükségesebb intézmények életbeléptetésére is. Ennek ellenében a magyar országos bizottság, hivatkozva az ezen jelentéshez mellékelt IX., X. és XI. kimutatásra, nem vette ugyan tagadásba, hogy Horvát-Szlavonországokban sok jogosult kívánatnak teljesületlennek kell maradnia, de ez még sokkal nagyobb mértékben áll Magyarországra nézve, mely saját belszükségleteinek fedezésére közjövedelmeinek csak mintegy 19%-át szentelheti, mig Horvát-Szlavonországoknak eddigelé ugyanezen czélokra közjövedelmeiknek 45%-a állott rendelkezésére. Hivatkozott azon kimutatásokra, melyek szerint azon összeg, melyek a közös kiadásokból Horvát-Szlavonországokat jogosan terhelné, de melynek fedezésére ezen országok közjövedelmeinek 55%-a távolról sem elegendő, Magyarország által egészíttetik ki, és hogy ezen kiegészítési összeg, habár évről-évre valamivel csökken, még mindig a 4 milliót meghaladja, végre pedig hangsúlyozta azt, hogy az elszámolási módra nézve Horvát-Szlavonországok előnyére tett módosításokat a magyar országos bizottság már előre is azon feltételhez kötötte, hogy a Horvát-Szlavonországok belszükségleteire fentartott százalék leszállittatik. Hosszabb tárgyalás után végre abban történt a megállapodás, hogy 1897. végéig Horvát-Szlavonországoknak a fentebi jelzett új alapon kiszámított közjövedelmeiknek csak 44"/o a fog ez országok béligazgatási szükségleteinek és 56% a közös költségeknek fedezésére fordittatni. A magyar országos bizottság a t. háznak némi tájékoztatása czéljából próbaszámításokat tétetett, melyek a XII., XIII., XIV. és XV. mellékleten találhatók. Ezen számitások természetesen szabatosságra nem tarthatnak igényt, de mindenesetre annyiban bírnak némi értékkel, a mennyiben azokból kiderül, hogy — főleg ha tekintetbe veszszük, hogy a 45% 44%-ra szállíttatott le — a különbözet a jelenlegi és jövőbeli állapot közt nem igen tetetemes leend. A magyar országos bizottság tudja ugyan, hogy az egyes jövedelmi források fejlődésének következtében évről-évre nagyobb lesz azon összeg is, melyet Horvát-Szlavonországok saját belszükségleteikre fordíthatnak, de ugyanakkor másfelől növekedni fog azon 56% értéke is, melylyel Horvát-Szlavonországok a közös költségek fedezéséhez hozzájárulnak. Ezek után az országos bizottságnak van szerencséje a következő törvényjavaslatot a t. ház elé terjeszteni és annak elfogadását kérni: i t