Képviselőházi irományok, 1887. XVIII. kötet • 572-611. sz.

Irományszámok - 1887-573. Törvényjavaslat, az 1886-ik évi XXIX. törvényczikk módositása és pótlása tárgyában

573. szám. 13 nak felvéve — ezek részére két külön telekkönyv alakítása s e végből a kataszteri munkálatok előzetes elkülönítése mellőztessék. Az ilyen esetekre való tekintettel lőn a 2. szakasz utolsó bekezdésében javasolt rendelkezés felvéve. 3. §. Az 1886: XXIX. t.-cz. a végből, hogy a telekkönyvi betétek a nyilvánkönyvi követelményeknek teljesen megfeleljenek, a betétek egyszerűségének rovására egyes esetekben a már meghaladott tételek bejegyzését is elrendelte. így tulajdonjogi előjegyzés esetében mind a bekeblezett, mind az előjegyzett tulajdonost, — a mikor pedig valamely tulajdonjogi bejegyzés felfolyamodással van megtámadva, a megtámadott tételen felül azt a tételt is bejegyeztetni rendelte, mely a felfolyamodás eredményes eldöntése esetében érvényessé válik. Sőt a 13. §. utolsó bekezdésében, tekintettel különösen arra, hogy a bejegyzett tehertételek rangsorozata magából a betétből mindenesetre biztosan meghatározható legyen, elrendelte a törvény azt is, hogy ha az ingatlanság, mely a betétek szerkesztése idejében már csak egy személynek egyedüli — vagy többeknek közös telekkönyvi tulajdona, előbb többeknek képezte közös tulajdonát és az egyes jutalékok zálogjogokkal terheltettek : a B) lapra mindazok a bejegyzések átvezettessenek, melyek a zálogjoggal terhelt jutalékok arányát és egymáshoz való viszonyát kimutatják. Tagadhatlan, hogy ez az intézkedés a zálogjogok egymás közötti rangsorozatának könnyebb meghatározása szempontjából jogosultsággal bír 5 tekintettel azonban a törvénynek arra az egyik czéljára, hogy a betétek a meghaladott tételek mellőzése és csak a jogilag még fennálló nyilvánkönyvi tételek átvétele által a valódi telekkönyvi állapotot tüntessék fel, és a nyilvánkönyvi áttekintést minél könnyebbé és egyszerűbbé tegyék : a 3. §-ban foglalt módosítást javaslatba hozni annyival is inkább kötelességemnek tartom, mert a gyakorlat mutatta, hogy a tulajdonjog emiitett levezetésének bejegyzése annyi időt vesz igénybe, a mennyi annak czélszerűségével arányban nem áll; s e mellett a meghaladott bejegyzések átvezetése a telekkönyvi állapot könnyű áttekinthetését tetemesen gátolja. A most megszüntetni kivánt intézkedés szüksége egyébiránt fenn sem forog, mert a betét C) lapján az egyes tehertételek a törvény 21. §-a értelmében úgyis akként jegyzendők be, hogy már a betét teheralapjából a nyilvánkönyvi rangsorozaton felül az eredeti adósnak neve, valamint esetleg az ingatlannak azon hányada is kitűnjék, melyre az illető követelés zálogjogilag bejegyeztetett. Az ilykép bejegyzett követelések rangsorozata egyébiránt sorrendi tárgyalás esetében vagy más alkalommal a bejegyzés alapját képező iratokból és a törvény 55. §-a értelmében hatályon kivül helyezett, de külön kezelendő, sőt a feleknek hiteles másolatban is kiadandó telekjegyzőkönyvekből minden nehézség nélkül és teljes biztossággal megállapítható. 4. és 5. §§. Az 1886: XXIX. t.-cz. 15—18. §-aiban azt az üdvös czélt tűzte ki feladatául, hogy a telekkönyvi állás a tényleges tulajdonjogi viszonyokkal a lehetőségig összhangzásba hozassék. A 15. §. a végből, hogy a tényleges birtokos tulajdonjoga a betét B) lapján bejegyezhető legyen, egyik követelményül azt szabja elő, hogy a tényleges birtokos az ingatlan megszerzését a telekkönyvi tulajdonos által MálUtott okirattal igazolja. Felmerülnek azonban oly esetek, hogy a tényleges birtoklás nem a telekkönyvi tulajdonos által kiállított okiraton, hanem ellene, illetve a perben igazolt örököse vagy hagyományosa ellen hozott birói marasztaló Ítéleten, avagy hagyatéki átadási okiraton alapul; a mennyiben a marasztalt fél, be nem várván a végrehajtást, a megítélt ingatlant a nyertes felperesnek önként birtokába bocsátotta; vagy a bíróilag elismert örökös a hagyatéki ingatlanok birtokába helyezkedett a nélkül, hogy a tulajdonjognak telekkönyvi bejegyzését szorgalmazta volna; megjegyeztetvén, hogy az 1868: LIV. t.-cz.