Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-477. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése, a vallás- és közoktatásügyi ministernek a közoktatás állapotáról szóló tizenhetedik jelentése tárgyában

48 477. szám. hogy azon 150,000 frtnyi segélyösszeg, melylyel az állam évenkint a nyugdíjalaphoz járul, ettől részben legalább elvonható s a népoktatás egyéb czéljaira fordítható legyen. Annál nagyobb megnyugvással és örömmel fogadta a bizottság a szakminister ur azon nyilatkozatát, hogy felismerve a tanítói nyugdíjalap állapotát, a nyugdíjtörvény revisióját már korábban elhatározta s a nyugdíj-igazgatóságot javaslattételre hivta fel. A kormány szakközegei által leendő tanulmányoztatás czéljából átvéve a nyugdíjügy bizottsági előadójának munkálatát is, hajlandónak nyilatkozott a 150,000 frtnyi államsegélyt, a mennyiben ez a nyugdíjintézet sérelme nélkül történhetik, a népoktatás egyéb feladataira fordítani s a törvény revisiójánál különös tekintettel lesz a kormány a felső nép- és polgári iskolai tanítók méltányos nyugdíjigényeire. Általában pedig kívánatos, hogy a tanítói nyugdíjösszeg megállapításánál a szolgálati idő s a fizetés nagysága legyenek ménvadók. A népoktatásügy keretében záradékul még csak azt kívánja fölemlíteni a bizottság, hogy a kormánytól nyert felvilágosítások szerint a törzskönyv adatainak mintegy fele része már kész s a kormány kezei közt van. Még csak az elhelyezésre szükséges localitásról és a kezelésről kell gondoskodni. III. A középiskolák tekintetében, melyek viszonyairól a ministeri jelentés bő és alapos tájékoztatást nyújt, mindenekelőtt constatálni kívánja a bizottság a középiskolai törvény üdvös hatása alatt megindult örvendetes haladást s a viszonyok javulását — a törvény keletkezése előtti állapotokhoz képest, noha ezektől aránylag igen rövid idő választ el. Nemcsak a számokban kifejezhető jelenségek mutatják a fokozatos haladást, minő pl. a középiskolai tanulók számának szaporodása 2,000-rel, a képesített tanároké 146-tal, a könyvtárak kötetszámáé 290,000-rel, a párhuzamos osztályoké (46-ról 78-ra) 32-vel, a tanszereké 344,000 darabbal, a fentartási költségeké 1*2 millióval; mutatja nemcsak az, hogy a rövid 5 év alatt harmadfél milliónyi költséggel 22 középiskola a modern igényeknek teljesen megfelelő új épületet kapott, s 17-nek épülete kibővittetett, a mi valamennyi iskolafentartó tényezőnek az ügyért való nemes áldozatkészségére vall; de bizonyítják a kormány illetékes szakközegeinek egybehangzó nyilatkozatai, hogy középiskoláink működése belterjesség tekintetében is javult ez idő alatt, s a nem magyar tannyelvű iskolákban az államnyelv tanitása szintén mind több eredményi mutat. A bizottság teljesen egyetért a kormánynyal abban, hogy középiskoláink 179-re menő mai létszáma (2,900 tanárral és tanítóval és 42,600 tanulóval), ugy népességi, mint culturalis, ugy társadalmi, mint általános területi tekintetekből egy jó időre legalább tökéletesen elegendő. Itt, a középiskolák körében, nem ugy, mint a népoktatás széles és nagy mezején, újabb alkotásoknak (értve alattok új tanintézetek létesítését), szüksége fenn nem forog s az actiónak és gondoskodásnak csak a tanítási módszer és a fölszerelés javítására, a tanítás belterjességének fokozására, czélszerű administratióra és hatályos ellenőrzésre: szóval a meglevő tanintézetek fejlesztése- s működésük tökéletesítésére kell irányulnia. Ide tartozik az, hogy a hol még túltömöttség létezik, ezentúl is párhuzamos osztályok állíttassanak; a még mindig létező csonka középiskolák (bár ezek száma 1883. óta 7-tel csökkent) fokozatosan 8 osztályúakká fejlesztessenek, és mivel a nem magyar tannyelvű népiskolák és középiskoláink között a benső öszszefüggés igen laza, miért is az elemi iskolák állal szolgáltatott anyag gyönge, ugy, hogy a középiskolák kezdöosztályaiban 1,000 tanuló közül átlag 302 bukik el, főkép vegyes népességű vidékeken előkészítő osztályok szerveztessenek, a mire különben a kormány az állami intézeteknél egyes esetekben sikerrel terjesztette ki gondját, de kívánatos, hogy e példát ott, hol szüksége mutatkozik, a többi iskolafentartó tényező is kövesse. Kifogásolható azonban, hogy középiskoláink elhelyezése, jóllehet számuk az általános területi és népességi viszonyoknak megfelel, a relatív területi viszonyok szempontjából sok