Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.
Irományszámok - 1887-530. A közmunka- és közlekedésügyi magyar királyi minister jelentése, az országgyüléshez, a poprád-völgyi helyi érdekű vasut engedélyezése tárgyában
354 530. szám. 12. §. A menet- és szállítási díjak az engedélyezett vasút számára a következőleg szabatnak meg: a) A személyforgalomban legmagasabb árszabási tételként személy- és kilométerenként a magasabb osztályban 5 kr., az alsóbb osztályban pedig 3 kr. szedhető be. A magasabb osztályt használó utasok legalább is az elsőrangú vasutakon használatban levő Il-od osztályú, illetőleg ezeknek megfelelő berendezésű kocsikban szállitandók. A mennyiben engedélyesek három kocsiosztályt rendeznének be, a közbeneső osztályért, személy- és kilométerenként 4 kr. díjtétel szedhető be. b) Uti podgyásznál és gyorsárúnál, melyek 10 kg.-nyi súlytételekre fölfelé kikerekithetők, 10 kg. és kilométerenként 0'40kr.-nyi legmagasabb díjtétel alkalmazható. Uti podgyásznál szabad súly nem követelhető. c) Az árúk szállításánál alkalmazható legmagasabb árszabási tétel kilométerenként és 100 kilogrammonként az I. darabárú-osztályban 0*90 kr., a II. mérsékelt darabárú-osztályban 0*60 kr. és a terjedelmes árúk után 1*20 kr. A kőszén, vaskő, só, tűzi- és épületfa, trágya, kő, mész és tégla, teljes kocsirakományokban kilométerenként és 100 kilogrammonként legfeljebb 050 kr. díjtétel mellett szállítandó. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra nézve a mérsékelt darabárú-osztály fennebbi tétele szolgál legmagasabb díjtételként. Az arák osztályozása, s a többi szállítási határozmányok tekintetében, valamint a kezelési és mellékilletékek, s végül a hullák, hintók, élő állatok, külön vonatok stb. viteldíjaira nézve a m. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme három egymást követő éven át a fennebbi 6-ik §-ban megállapított tényleges építési és berendezési tőke 7%-át meghaladja, jogában álland a közmunka- és közlekedésügyi ministernek az engedélyesek meghallgatása mellett a díjszabásokat megfelelőleg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a díjszabási ügyet az összes hazai vasutakra vonatkozólag szabályozná, ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedélyokmány határozataira, az engedélyezett vasútra is érvényes leend. Engedélyesek a vasút üzletét mindenkor olykép fogják vezetni, hogy díjszabási intézkedéseik a hazai ipar és termelés érdekeivel összhangban legyenek, különben kötelezik magukat: 1. hogy mindazon kedvezményeket, melyeket külföldi czikkekre nézve engedélyeznek, egyúttal a hazai termékeknek is engedélyezni fogják, ha ezek saját vonalukon legalább ugyanazon távolságra szállíttatnak, mint a kedvezményezett külföldi czikkek; 2. hogy külföldi czikkre soha alacsonyabb díjtételt vagy díjrészletet nem fognak engedélyezni, mint a milyent ugyanazon rendeltetési helyre szállított hasonló hazai czikk után valamely közelebb fekvő állomásnál szednek; 3. az adriai kikötők felé irányuló forgalomban az engedélyesek vonalán mérséklések csupán a hazai kikötő javára fognak engedélyeztetni; 4. azon esetre, ha a m. kir. államvasutakon a személy-díjszabás tekintetében a jelenlegitől eltérő rendszer fogna életbe léptettetni, engedélyesek ezen új díjszabási rendszerhez saját vonalukat illetőleg, a saját állomásaik közötti forgalom kivételével, csatlakozni kötelesek; 5. oly viszonylatokban, melyeknél a m. kir. államvasutak érdekelve vannak, engedélyesek közvetlen díjtételeket csakis a m. kir. államvasutakkal, illetve ezekkel egyetértőleg állithatnak fel és kötelezik magukat, hogy ilyeneknek felállításához a m. kir. államvasutak kívánságára mindenkor hozzá fognak járulni.
