Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-514. Törvényjavaslat, az országgyülés véderő kötelékében álló tagjai katonai szolgálatra behivásának szabályozásáról

514. szám. 321 Melléklet az 514. számú irományhoz. Indokolás, „az országgyűlés véderő kötelékében álló tagjai katonai szolgálatra való behivásának szabályozásáról" szóló törvényjavaslatról. A véderőről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, ugy a véderő-bizottságban, mint később a képviselőházban is, szóba hozatott azon körülmény, hogy a törvényhozás azon tagjai, kik még védkötelezettség alatt állanak, béke idején tényleges szolgálatuk (t. i. az időközi hadgyakorlatok) ideje alatt törvényhozói kötelességük gyakorlásában akkor is gátolva lehetnek, ha a katonai szolgálatból kifolyó elfoglaltságuk azt nem indokolja. Az e részbeli vita folyamán tett nyilatkozataim és a ministerelnök ur kötelező Ígérete folytán van szerencsém az ezen kérdést szabályozó törvényjavaslatot a t. képviselőháznak bemutatni. Maga azon körülmény, hogy e törvényjavaslat beterjesztésével a képviselőház kívánságának teszek eleget, fölment e javaslat bővebb indokolásától. De maga amaz eszme is, hogy a törvényhozói jogok és kötelességek, a haza megvédésére, mint végczélra irányuló katonai szolgálat nem kisebb fontosságú kötelességével összhangzásba hozassanak, és azok esetleges összeütközésének lehetőleg eleje vétessék, elég nagy horderővel bír, hogy e kérdés törvény utján szabályoztassék; s én azt hiszem, kifejezést adhatok azon meggyőződésemnek, miszerint e tekintetben eltérő nézet alig merülhet fel. Az imént mondottakból kiviláglik ama czél, mely a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél vezérelt; ama czél nevezetesen, hogy a szóban forgó két nagyfontosságú kötelesség teljesítése összhangzásba hozassék, és törvényben gyökerező eldöntést nyerjen azon kérdés, hogy a két kötelesség közül melyiknek mikor kell előtérbe lépnie. Ennek helyes megállapithatása végett különbség teendő a béke és háború idején fenforgó viszonyok közt. Béke idején ugyanis, midőn a fegyveres erő csak a harczképesség fejlesztésére, vagyis a bekövetkezhető háborúra való előkészülésre szoritkozhatik, a törvényhozás ellenben épen ilyenkor van hivatva az állam belső szükségleteinek kielégítésére és a magasabb kulturális eszmék istápolására : kétségtelen, hogy a véderő kötelékében álló képviselőre vagy főrendiházi tagra magasabb hivatás, fontosabb kötelesség teljesítése vár a tanácskozási teremben, mint ugyanazon időpontban a gyakorló téren. Ezért a törvényjavaslat 1. §-ának első része az ily törvényhozókra vonatkozólag, más védkötelesekkel szemben, a legtágabb értelemben kivételt tesz, a mennyiben kimondja, hogy az ily KÉPVU IROMÁNY. 1887 — 92. XVI. KÖTET. 41