Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-510. A pénzügyi bizottság jelentése, "a magyar földhitelintézet által engedélyezendő szabályozási és talajjavitási kölcsönök ügyében" beadott törvényjavaslatot illetőleg

240 510. szám. tását a pénzügyminister eszközölvén (28—31. §.), az államkincstár a járadékhátralékok vagy veszteségek czímén a társulat ellen visszkö vetéléssel bir. Azon összegek, melyek az államkincstár ezen visszköveteléseinek fedezése után, illetve a leszámolás eredményéhez képest netán fenmaradnának, az illető társulatnak késedelem nélkül kiszolgáltatandók lesznek.« A régi 15., új 16. §-t szintén kevés eltéréssel a következő alakban kérjük elfogadtatni: »16. §• Midőn valamely társulat, a mely a magyar földhitelintézettől a jelen törvény szerint kölcsönt kapott, adóvisszatéritésben részesül, akkor ezen adóvisszatéritési összeg mindaddig, mig ez az illető társulatnak kijár, a pénzügyminister által a nevezett intézetnél fizetendő, mely abból a lejárt kölcsönjáradéknak esetleg fedezet nélkül maradt részét kiegyenlíti és a maradványt a társulat rendelkezésére boscátani köteles. Hogy mennyiben van helye annak, miszerint a pénzügyminister a magyar földhitelintézetnél fizetendő adóvisszatéritési összeget, vagy annak maradványát az államkincstár netáni visszkövetelései fedezésére is igénybe vehesse, azt a fenti 15. §. ötödik bekezdése határozza meg.« A régi 16., xíj 17. §-t kevés eltéréssel a következő alakban ajánljuk elfogadtatni; e helyütt megjegyezzük, hogy a jelen törvény szerinti kölcsönök az 1848:111. t.-cz. módositásáról szóló s időközben szentesitett törvény által a földmivelésügyi minister hatáskörébe utaltatván, ugy ezen szakaszban, mint a következő szakaszokban a ^közmunka- és közlekedésügyi minister* helyébe, nemkülönben a »földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister* helyébe mindenütt a >földmivelési minister* tétetett. »III. FEJEZET. A kölcsönjáradékok befizetése és behajtása a társulat, illetve a magyar földhitelintézet által. 17. §. A kölcsönjáradékoknak a törvényes kulcs és módozat szerinti egyénenkinti kivetését a társulat eszközli. Ugyancsak a társulat köteles a kölcsönjáradékokat beszedni, illetve behajtani és a befolyösszegeket a magyar földhitelintézetnél befizetni azon esetben és mindaddig, ha és a mig a nevezett intézet vagy a társulat a jelen törvény 28. és következő szakaszaiban szabályozott beszedési, illetve behajtási és befizetési módozatokat igénybe nem veszi. Az egyénenkinti kivetés rendszerint a kölcsön után fizetendő évi járadék egész összegére kiterjed s a szükséglet pontos befolyásának biztosítása végett mindazon esetekben, melyekben a társulat adóvisszatéritésben nem részesül, a kivetésnek a járadékot legalább 5%-kal meg kell haladnia, oly esetekben azonban, midőn a társulatot illető adóvisszatéritések a kölcsönjáradékot egészben vagy részben fedezik, a földmivelésügyi ministerrel egyetértőleg a pénzügyminister megengedheti, hogy az egyénenkénti kivetés a kölcsönjáradéknak csak azon részére szorítkozzék, mely az adó visszatérítésében fedezetet nem talál. Az egyénenkénti kivetésnek azonban ez esetben is legalább 5%-kal meg kell haladnia a kölcsönjáradékoknak az adóvisszatérités által nem fedezett részét. Ha azonban ily eljárás mellett a kölcsön után fizetendő járadékok teljesen be nem folynak, jogában áll az intézetnek s illetőleg a földmivelésügyi ministernek az adóvisszatéritésnek a kivetésnél való számbavételétől eltekinteni, s a kölcsön után fizetendő évi járadék egész összegének kivetését követelni, illetőleg elrendelni. Az egyénenkénti kivetésnek a pénzügyminister által megállapított alakban összeállított