Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-510. A pénzügyi bizottság jelentése, "a magyar földhitelintézet által engedélyezendő szabályozási és talajjavitási kölcsönök ügyében" beadott törvényjavaslatot illetőleg

510. szám. 935 szemben támasztott kikötések közül a 10% tartalékalap visszatartásán s a közvetlen végrehajtás feltételes jogán kivül kiemeljük egyfelől azt, hogy a magyar földhitelintézet az adóvisszatéritést a hátralékok fedezésére igénybe veszi s hogy másfelől a korlátolt egyetemleges felelősség bizonyos eshetőségek bekövetkeztével érvényesül. A mi már az adóvisszatéritést illeti, a társulatok mindenesetre nehezen fogják nélkülözni azt, hogy az adóvisszatéritéseket első sorban ne fordíthassák regie-költségeik fedezésére, de másfelől számos társulat az adóvisszatéritést kölcsönök alapjául már ugy is lekötötte, a földhitelintézet pedig ezen biztos fedezeti alaptól annál kevésbbé vél eltekinthetni, mert annak igénybevételére az államkincstár is feltétlen súlyt helyezett. Áttérve a korlátolt egyetemlegességre, arra nézve az 1879: XXXV. t.-cz. 6. §-ában és a vizjogi törvény 120. § ában már praecedens foglaltatik, csakhogy a korlátolt egyetemleges felelősség ezen törvényjavaslatban közelebbi körülírást és részletesebb meghatározást nyert. A mi már a földhitelintézet által az államtól igényelt engedményeket illeti, ezek közé tartozik az, hogy a behajtás közigazgatásilag történjék, hogy a pénzügyminister a lefolyt évre eső kölcsönjáradéki hátralékot az ezen évet követő harmadik év április hava végéig a magyar földhitelintézetnél az állam jövedelmeiből egyenlítse ki, hogy az esetre, ha a társulati kölcsönjáradékok a tartalékalap kamatjánál és megfelelő törlesztési hányadánál többet tennének, azon esetben a társulati tagok által befizetett összegek oly arányban fordíttassanak az állami és községi adók, valamint a kölcsönjáradéki és költségjáruléki hátralékok fedezésére, a mily arányban ezek egymáshoz viszonylanak. A földhitelintézet továbbá igényli, hogy a kölcsönök felvételére, legombolyitására vonatkozó mindennemű beadványok, okiratok és kötvények bélyeg- és illetékmentesek legyenek, hogy a jelen törvény szerint kibocsátandó szabályozási és talajjavitási záloglevelek és azok szelvényei, ugy a tőke, kamat és járadék, valamint az általános jövedelmi pótadó és szelvény-bélyegilleték alól ugy most, mint a jövőre nézve felmentessenek s hogy ugyanily bélyeg- és adómentesség biztosíttassák a rendes jelzálogi kölcsönök alapján kibocsátott vagy jövőben kibocsátandó záloglevelekre; végül, hogy a szabályozási és talajjavitási záloglevelek óvadékképesek legyenek s hogy az ily ügyekben való földhitelintézeti levelezéseket portómentesség illesse. A pénzügyi bizottság azt találta, hogy e kedvezmények az állam részéről túlságos áldozatot nem involválnak [magukban és pedig a következő okokból nem: A kölcsönjáradékoknak állami behajtása eddig is szabály volt, az pedig, hogy a két és V* év alatt be nem hajtott járadékok az állampénztárból előlegezve kifizetendők, ez alig fog az állam nagyobb megterheltetésével járni; mert nem feltételezhető, hogy két és y

3 év alatt a járadékok behajthatók ne legyenek ; ha pedig azok még sem hajtathatnának be, az esetre az állam visszkövetelése a társulat ellen fenmarad és ennek érvényesithetésere a törvényben elegendő provisió foglaltatik. A hátralékokra történt fizetések elszámolására vonatkozó intézkedés sem tekinthető nagyobb áldozatnak; mert a jelenlegi kölcsönrészletek behajtása körül már annyi visszásság és annyi panasz merült fel, miszerint hosszú időre ezen rendelkezés elkerülhető ugy sem lett volna. A bélyeg- és adómentességek biztosítása nélkül pedig ha kölcsönmövelet létesítésére sem ezen, sem más formában nem lett volna semmi kilátás. Ezen adómentességek közül különben a magyar földhitelintézeti jelzálogi kölcsönök alapján kibocsátott záloglevelek adómentességének megállapítása különben is inkább akadémikus értékkel bir; a mennyiben az adó a szelvény fizetése alkalmával levonható nem lévén, az tényleg igen ritkán és csak kivételesen lett fizetve. Ki kell még általában emelnünk, miszerint a földhitelintézet bizonyos fokig a kölcsönjáradékok részére az ártérrel összefüggő fensíkkal szemben is elsőbbséget követel. Ezen elvet ridegen elfogadni ugyan alig lehetne, azonban a bizottság még is a nagyobb czélt és nagyobb érdeket tartva szem előtt, ezen kikötéshez is hozzájárult, mindazáltal oly formulázással, hogy a telekkönyvi publicitás ne alteráltassék, nagyobb jogi complicatiók kikerülhetők legyenek, s ezen kedvezmény kizárólag a magyar földhitelintézetre fordíttassák. 30*