Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.
Irományszámok - 1887-498. A pénzügyi bizottság jelentése, "a pénzügyi közigazgatás szervezetében eszközlendő változtatásokról" szóló törvényjavaslatról
184 498. szám. tosok, a földadó-nyilvántartási hivatalok, valamint a kolozsvári kataszteri igazgatóság megszüntettetni terveztetnek; és ezek helyébe lehetőleg egy-egy vármegyei törvényhatóság és ezen törvényhatóság kebelében levő városi municipiumok területére kiható és az egyenes, valamint közvetett adók igazgatására kiterjedő ügykörrel szerveztetnének megyénként az > új pénzügyi igazgatóságok <; ezek végeznék mindazon teendőket, melyeket eddig a most fennálló pénzügyigazgatóságok, adófelügyelőségek, földadó-nyilvántartási hivatalok, (Erdélyben) a kolozsvári kataszteri igazgatóság és részben az illetékszabási hivatalok elláttak. Az adóhivatalok száma a megyei törvényhatóságok (szolgabírói) járásai arányában szintén szaporittatnék, és ügykörük az eddigin felül az illetéki kérdésekre is kiterjesztetni javasoltatik, oly módon, hogy az illetékeket — az ügyek egyszerű vagy kevésbbé fontos voltához képest vagy önállóan, vagy pedig fontosabb és különleges szakértelmet igénylő esetekben a pénzügyigazgatóság, illetőleg szakértő alkalmazottjának előzetes felülvizsgálása mellett — kiszabnák. Végül a földadó-nyilvántartási felügyeletet gyakorolná a központi pénzügyi kormányzat. Az administrativ és contentiosus eljárás tekintetében e törvényjavaslat akként intézkedik, hogy az illetéki ügyek kivételével a pénzügyi igazgatóság képezné rendszerint az elsőfolyamodású pénzügyi hatóságot, illetéki ügyekben azonban mint másodfokú fórum működnék és ezen minőségében hozott határozatai harmad- és utolsó fokban a pénzügyi közigazgatási bírósághoz lennének felebbezhetők. Ezeken kivül a pénzügyi igazgatóságok az alájuk rendelt pénzügyi alkalmazottakkal és a pénzügyőri biztosokkal szemben (a pénzügyi igazgatóság főnökének, tanácsosainak, titkároknak, pénzügyőri főbiztosoknak és a számvevőség vezetőjének kivételével) fegyelmi jogkörrel is felruháztatni terveztetnek. Ezekben röviden feltüntettük az egyenes és közvetett adók igazgatásának a gyakorlatban czélba vett egyesítését és a szervezendő új hivatalok csoportosítását és ügykörét. Az ekként létesítendő egységes pénzügyi igazgatásnak az általános politikai közigazgatással való kapcsolata e törvényjavaslatban az által nyer kifejezést, hogy: 1. a megyei közigazgatási bizottságoknak eddigelé csak az egyenes adók igazgatása tekintetében fennálló jogkörét tágítja és bizonyos mérvben kiterjeszti a közvetett adók igazgatására is, felruházván a megyei közigazgatási bizottságokat a pénzügyi administratióval szemben felügyeleti, ellenőrzési és tényleges közreműködési joggal és kötelességgel. A felügyeleti és ellenőrzési jog, melyet e bizottságok akár testületileg, akár kiküldöttjeik által gyakorolhatnak, — a pénzügyi igazgatóságokkal szemben a megyei közigazgatási bizottságoknak részben mint elsőfolyamodású, részben mint másodfokú fegyelmi hatóságoknak nyújtott fegyelmi jogkör, — nemkülönben azon körülmény, hogy eme bizottságok pénzügyi administrativ ügyekben a pénzügyigazgatóságok első fokban hozott végzései fölött másodfokban határozni hivatottak lesznek — azon félreismerhetlen kapcsok, melyek a pénzügyi igazgatást az általános, jelesen az önkormányzati közigazgatással egyesitik. Kiemelendőnek tartjuk e helyütt, hogy a törvényjavaslat szerint a közigazgatási bizottságnak első- vagy másodfokban hozott fegyelmi végzései a pénzügyministerhez, egyéb pénzügyi administrativ jellegű ügyekben hozott másodfokú határozatai pedig a fenforgó tárgy természetéhez képest vagy a pénzügyministerhez, vagy a pénzügyi közigazgatási bírósághoz felebbezhetők. A közigazgatási bizottságok eddigi hatáskörének tágitása igazolható akár e testületek sikerült szervezete, akár a múltnak tapasztalatai által. — Az állami és önkormányzati igazgatásnak összműködése a laicus elem támogatása mellett nemcsak általában, hanem a pénzügyi közigazgatás szempontjából különösen szerencsés szervezetnek bizonyult; egyrészt fejlesztette az önkormányzat választottjaiban az államérdekek iránti fogékonyságot, másrészt az adófelügyelőre nézve — a ki az általa a közigazgatási bizottságban képviselt szak fontosságánál és a nyilvánosság legjelentékenyebb megyei tényezőivel való gyakori érintkezésnél fogva nemcsak a közélet, de a társadalmi életben is kiváló állást vívott ki — lehetővé tette oly tapasztalatokat és ismereteket megszerezni, melyeket hivatalos kötelességei teljesítésére, a jövedelmi adók czélszertí kihasználására sikerrel értékesíthetett. A közigazgatási bizottságok tizeDkét évi fennállásából merített tapasztalás igazolja, hogy e
