Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-493. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által beterjesztett, "a Csákornyától Zalaszentivánon át Ukkig vezetendő helyi érdekű vasut engedélyezésére vonatkozó felhatalmazás tárgyában" szóló törvényjavaslat iránt

493. szám. 173 493. szám. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által beterjesztett, „a Csáktornyától Zalaszentivánon át Ukkig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezésére vonatkozó felhatalmazás tárgyában" szóló törvényjavaslat iránt. Midőn a közlekedésügyi minister ur a magyar-nyugoti vasút megváltásáról szóló törvényjavaslatot a képviselőház elé terjesztette, az ezen törvényjavaslathoz mellékelt indokolásban azon reményét fejezte ki, hogy az államvasuti rendszernek a dunajobbparti területen történő meghonosítása következtében új helyi érdekű vasutak keletkezésének is az eddiginél nagyobb tér fog nyilni. A jelen törvényjavaslat tanúságot tesz arról, hogy ezen várakozás már is teljesedik, és hogy az országnak dunajobbparti része nemcsak az államvasuti rendszerrel járó előnyöket élvezni fogja, de hogy gazdasági előhaladottságának megfelelő helyi érdekű vasúthálózattal is ellátható lesz. A Csákornyától Ukkig vezetendő vasút azonban — mint egy tekintet a térképre mindenkit meggyőzhet — nemcsak az általa érintett vidéknek van hivatva szolgálni, hanem az országos forgalmi politikára nézve is bizonyos jelentőséggel bir. Ugyanis ezen vasút kiépítése után, a volt magyar-nyugoti vasutbol kiindulólag egy Fiúméig terjedő új vonal fog létesülni, mely teljesen állami kezelés alatt áll. Mint az immár államosított budapest-pécsi vasút, ugy ezen vonal is arra fog szolgálni, hogy ez idő szerinti legfontosabb útirányunk minden olyan befolyástól függetlenittessék, mely esetleg az ország közgazdasági czéljaival ellentétbe juthatna. Ezen törekvés a képviselőháznak és a közvéleménynek minden alkalommal kifejezett óhajával találkozván, a bizottság ugy van meggyőződve, hogy a jelen előterjesztés forgalompolitikai szempontból kifogás alá nem eshetik. Az ezen vasút kiépítésére adandó állami segély, a felhozott körülményeket tekintve, túlságosnak nem mondható. Ezen segély 300,000 írtban lett megállapítva, mely összegnek fele — a közlekedésügyi minister urnák számítása szerint — a postaszállitás fejében illetné meg az építendő vasutat. A tulajdonképeni segély tehát 150,000 frtra tehető. Ennek fejében a vasútépítő társulat köteles az államnak 300,001) frtnyi törzsrészvényt átszolgáltatni. Minthogy az 1888: IV. t.-cz. 4. §-a értelmében az állam csak a postajáratok költségein félül adandó segélyösszegnek törzsrészvényekben való kiegyenlítésére tarthatna igényt, az e tekintetben kötött