Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-484. Törvényjavaslat, a vallás szabadságáról

484. szám. ili különböző protestáns egyházak, a zsidók, sőt még a jövőben keletkező felekezetek irányában egyforma jogviszonyát akarnánk megállapítani, ily eljárása helyett, hogy a szabadságot megnyugtatná, biztosítaná és a viszonyokat rendezné, inkább ép ugy megzavarná az állam érdekeit, mint megzavarná maguknak a hitfelekezeteknek életét s egymáshoz való békés viszonyát. A lényegesen egyenetlen tényezőknek, egyenetlen erőknek s eltérő irányzatnak külsőleg is egyenlő, azaz egyforma jogviszony alá helyezése, vagy épen eröszakolása a gyakorlatba a legnagyobb egyenlőtlenséget, sőt egyik vagy másik irányban a szabadság veszélyeztetését eredményezné. Azonban ily irányú gyökeres átalakításokra már azért sincs a jelen ügyben szükség, mert az ország minden polgárának és valamennyi már létező, vagy ezentúl keletkezendő hitfelekezetnek vallási teljes szabadságát s hite gyakorlatában való egyenjogúságát megadhatjuk, a nélkül, hogy akár a görög-keleti s a protestáns egyházaknak törvényeinkben eddig biztosított önkormányzatát kellene megszüntetnünk, akár ezen, meg a római s görög-kath. egyházaknak az állammal eddig kifejtett viszonyát az előjogok megszüntetésén kivül is lényegesen változtatnunk kellene. Ennélfogva a bizottság javaslatának megállapításában a lehető legnagyobb kímélettel járt el a törvényesen bevett egyházak fenálló intézményei iránt, s ezekre az általunk benyújtott javaslat határozatai csakis annyiban hatnak módositólag, a mennyiben azt a megváltozott viszonyok s a vallásszabadságnak általánosan kiterjesztése elkerülhetlenné teszik. Ugyanezen okokból volt kénytelen a bizottság felvenni az 5. §-ban azon intézkedést, a mely szerint az államnak a róm. és görög-kath. egyházak iránt eddig gyakorlott jogai továbbra is fentartatnak, mig ezen egyházak szintén az önkormányzat alapján nem szervezkednek, s ez iránt a törvényhozás külön törvénynyel nem intézkedik. Ezen intézkedés a nevezett egyházaknak az állammal szoros összeköttetésükben századokon át kifejlett viszonyaiknál fogva elkerülhetlenül szükséges mindaddig, mig az egyházak önmaguk nem helyezkednek oly alapra, mint a melyen az állam a többi vallásfelekezeteknek is teljes önkormányzatot engedhetett. És ezen esetben is ezen egyházaknak az állammal való szövevényes jogviszonyait külön törvénynyel kellend újra rendezni. A bizottság is óhajtja, hogy a kath. egyház önkormányzati szervezete minél előbb jöjjön létre és kívánja, hogy a kormány is, a mennyire rajta áll, ezt előmozdítsa. Egyébiránt a benyújtott javaslatban a már létező hitfelekezetek intézményeinek s jogviszonyainak kímélettel méltánylása sem a vallás általános szabadságát — mint fentebb előadtuk— nem akadályozza, sem a felekezetek között a javaslatban kimondott egyenjogúság elvével nem ellenkezik. Nem ellenkezik legalább a dolog lényegében, mert a jogegyenlőség elve itt csak oly értelemben valósitható: hogy egyenlő mértékben legyen jogosított mindegyik hitfelekezet, vallásának s egyházi életének saját elvei szerint gyakorlására, és hogy egyenlő mértékben legyenek az állam jogai s érdekei és a polgárok szabadsága biztosítva a különböző hitfelekezetekkel szemben. De épen ez a való jogegyenlőség nem volna elérhető a jogviszonyok teljes egyformasága által. Ezért van a javaslat 5. §-ában őszintén kimondva, hogy >a hitfelekezetek jogokra és kötelességekre nézve egymás között és az állam irányában egyenlők a jelen törvény értelmében.« 6. Végre a javaslat megállapításánál azt is szem előtt tartotta a bizotttág, hogy, ha az államnak mint politikai hatalomnak nem kell is a vallási ügyekbe avatkozni, de a polgárok vallásossága s vallási érzületük által táplált erkölcsisége mindenesetre egyik nagy és üdvös