Képviselőházi irományok, 1887. XV. kötet • 414-471. sz.

Irományszámok - 1887-423. A közgazdasági bizottság jelentése, "a Fiume és Trieszt szabadkikötők területének az osztrák-magyar általános vámterületbe való beolvasztására nézve az 1887. évi XXIV. t.-cz. 2. §-ában kitűzött határidőnek elhalasztásáról" czímű törvényjavaslat tárgyában

422-423. szám. , 143 seggel való vám- és adó-egyesülés további fennállása Magyarországot már azért is érdekli, hogy általa az általános vámterület egy részének határa jobban megőrizhető és igy a közös vámjövedelem biztositására előnyös, a közgazdasági bizottság ezen törvényjavaslatnak ugy általánosságban, mint részleteiben való elfogadását a t. háznak ajánlja. Budapesten, 1889. évi márczius hó 22-én. FalU Miksa s. k., Ernich Gusztáv s. k., a közgazdasági bizottság elnöke. a közgazdasági bizottság előadója. 423. szám. A közgazdasági bizottság jelentése, „a Fiume és Trieszt szabadkikötők területének az osztrák-magyar átalános vámterületbe való beolvasztására nézve az 1887. évi XXIV. t.-cz. 2. §-ában kitűzött határidőnek elhalasztásáról" czímű törvényjavaslat tárgyában. A közgazdasági bizottság >a Fiume és Trieszt szabadkikötők területének az osztrákmagyar átalános vámterületbe való beolvasztásának elhalasztásáról« szóló | törvényjavaslatot tárgyalás alá véve, mind a javaslathoz csatolt indokolásból, mind pedig a t. szakminister ur nyilatkozataiból, azon meggyőződést merítette, hogy ahhoz való hozzájárulását ugy ezélszerűségi, mint méltányossági szempontok javasolják és hogy ezek alapján a törvényjavaslatot a maga részéről is a t. háznak elfogadásra ajánlja. Ezen nézetének indokolására a közgazdasági bizottság még csak azon körülményt kivánja kiemelni, hogy habár a Fiumében, az utóbbi években történt többrendbeli és nagyobb építkezések folytán, a város területének a vámterületbe leendő bevonása esetére, az úgynevezett >ftmto francom, vagyis a kereskedelem szabad forgalma érdekében fenmaradó vámkülzeti terület kellő berendezése iránt a szükséges intézkedések már annyira haladtak, hogy nem forogna fenn nehézség az 1887. évi XXIV. t.-cz. 2. §-ában 1889. évi deczember 31-ére kitűzött határidőnek kellő betartására nézve, mégis az osztrák kormány okadatolt