Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről

390. száín. • 81 lirindazáltal a nálunk honos közönyre, melylyel főkép gazdasági ügyeinkben gazdáink viseltetnek a törvényhatóság, sőt a ministerium.kezdeményezése is kilátásba vétetik (50. §.) Igen képzelhetők azok a viszonyok, melyek a nagyobb áttekintéssel biró törvényhatóságot vagy magát a ministeriumot kényszeritik arra, hogy az egyes vidékeken levő zilált gazdasági rendszer gyökeres javítása vagy rendezése ezéljából a javaslatnak a birtok szabad használatának korlátozásáravonatkozó részeit alkalmazva lássa s e végből czélszerű nemcsak az érdekelt birtokosoknak, hanem magának a törvényhatóságnak, sőt a ministernek is a kezdeményezési jogot megadni. Hatósági személyt kellett a birtokosok ülésének összehívására s vezetésére kijelölni, mert különben sok esetben talán a kellő tekintély hiányában az érdekelteket össze sem lehetne hivni, avagy az ülés kezdetén mindjárt az elnök választása körül oly kellemetlenségek keletkeznének, a melyek magát az ügyet is veszélyeztetnék. Az igy összehívott gyűlésen mindenekelőtt tisztába hozandó az, vájjon a szabad gazdálkodás korlátozása az egész határra vagy egyes részeire kivánatos-e vagy sem? Ezen kérdés felett az érdekelt birtokosok terület-aránya szerinti többsége határoz (50. §.). Az igy hozott határozat, ha a gazdálkodás korlátozására vonatkozik, az elnöklő hatósági személy által kellően közhírré tétetik, az érdekelt birtokosoknak jogukban áll a közzétételtől számítva, 15 nap lefolyása alatt igényüket vagy a bíróságnál érvényesíteni, vagy a határozatot közigazgatási utón fölebbezni. Ez utóbbi esetben mindazáltal a közigazgatási hatóságok végérvényesen döntenek (51. §.). Ezen eljárási módozat által a netán magánjogi szempontból támasztható s a gazdasági rendszert nem is illető kérdések megoldására kivan a javaslat alkalmat adni. Ha a birtok használatának korlátozása elvileg határozatba ment s ez a határozat jogerőre emelkedett, az érdekelt birtokosokat ismét ülésre hívja egybe az illető hatósági személy s ezen az ülésen a gazdasági rendszer számára irányadó szabályt állapítanak meg (52. §.). Ezen rendszabály mintegy alapszabályul szolgál mindazok számára, a kik az érdekközösségben benn vannak, mindazon eljárásra nézve, a mely ezen érdekközösség kérdésére nézve érvénybe fog lépni. Ez a rendszabály van hivatva megállapítani, mennyi időre alakul az érdekközősség. Ez első sorban függ leginkább azon vetés forgótól, melyet meghonositni terveznek az illetők, minthogy pedig viszonyaink közt három évnél rövidebb forgó gazdaságosnak alig mutatkozik, a legrövidebb idő, melyre ily érdekközösség alakulhat, három évben állapittatik meg. A javaslat czélja az így megalakuló érdekközösségeket lehetőleg föntartani, fölosztásukat megnehezitni, s ez okból' kimondja, hogy az esetre, ha egy évvel azon idő lejárta előtt, melyre a korlátozás megállapittatott, a birtokosok többsége a korlátozás megszüntetését nem kívánja, az továbbra is érvényben marad azon időig, melyre eredetileg megállapittatott (53. §.). Ezzel természetesen kizárva nincsen, hogy a kellő időben a korlátozás megszűnése iránt a többség ne határozhasson, az efféle határozás mindazáltal csakis akkor történhetik, ha az idő lejár, a melyre az érdekközösség alakult. A gazdasági rendszer ugyanis természetszerűen bizonyos évek sorára lévén állapítva, figyelemmel kellett lenni arra, hogy az idő ezen cyclusok szerint le is teljék. A • rendtartás egyik további teendője megállapítani, mely fekvőségek vehetők esetleg ki az érdekközösségből, illetőleg a gazdaság korlátozásából. E részben határozottan kiveendők á tényleg bekerített területek, mert ezek bekerített voltuknál fogva sem képezhetik az érdekközösség kiegészítő részét és legtöbb esetben nem is akadályozhatják a többi gazdákat a közös gazdasági rendszer keresztülvitelénél. A többi birtokokra nézve irányelveket jelöl ki a javaslat; e részben a nagyság, a fekvés vagy külön termények termelése az, a mi a közös rendszerből való kivételt s a különleges kezelés czélszerűségét indokolja; ha a birtok elég nagy, hogy magában véve is helyes gazdasági rendszerrel föntartassék, semmi ok arra,, hogy a közös gazdaság korlátai közé szorittassék. Czélszerű volna ugyan magában a törvényben azt a KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XIV. KÖTET. 11