Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről
60 390. szám. mellett szólaltak föl; s habár nem lehet tagadni, hogy a helyes gazdálkodás és az egyéni védekezés szempontjából tényleg az emiitett és gyomokúi ismert növények irtása csakugyan kívánatos, mindazáltal a már előbb emiitett nehézségekkel szemben a javaslat az országban leginkább elterjedt és hatásaiban már is súlyosan érezhető szerb tövis (melynek irtására a földmivelési ministerium még 1868. márczius 24. 2,918. sz., továbbá 1871. évi 2,658. sz., 1872. évi 6,420. sz. és 1884. évi május 3. 18,856. sz. a. körrendeleteiben figyelmeztette a törvényhatóságokat s mely ellen egyes törvényhatóságok, pl. Békés vármegye 1881. szeptember 12. 220. sz. a., Csanád vármegye 1885. május 4. 73. sz. a., Fejér vármegye 1882. február 6. 32. sz., Somogy vármegye 1871. 191. sz. a. sttí. szabályrendeletekkel is intézkedtek) és az aranka rendszeres irtását rendeli el (Békés vármegye 1887. 43,687. sz. a. szabályrendeletet hozott az arankairtás czéljából), nemkülönben komlótelepek közelében a reájuk veszélyes vadkomló pusztitását követeli (17. §.), (mely ellen egyes komlótermelő vidékek védelme czéljából a törvényhatóságok, pl. Nagy-Küküllő vármegye 1883. május 19. 229. sz. a., Szeben vármegye 1885. június 20. 10,402. sz. a., tényleg szabályrendeletet hoztak is). A javaslat továbbá aratás vagy kaszálás alkalmával a gaz- és gyomfoltok meghagyását vagy körülkaszálását megtiltja (18. §.); ez utóbbi számos vidékeken szokásos, pedig a gazdaságra az efféle eljárás fölötte veszélyes, minthogy a gaz és gyomnövények magba menését lehetővé teszi, s ez által a gyomok terjedését nagyon előmozdítja. . A kártékony állatok és növények irtása és pusztitása a birtokos kötelességévé tétetik, s erre nemcsak pénzbüntetéssel szorítható [79. §. g)], hanem a mulasztó rovására az irtást és pusztítást a községi elöljáróság tartozik elvégeztetni (20. §.). A községen átvonuló utakon, tereken s a községi tulajdonban az irtás és pusztitás természetesen a község elöljáróságát terheli (21. §.). A pusztitás és irtás kötelezettségére a cselédek fölvételükkor figyelmeztetendők (25. §.); végül hogy a javaslat egyúttal a pusztitás és irtás ösztönzésére útmutatásul szolgáljon, kimondatik, hogy a község képviselő-testülete e czélból díjakat is tűzhet ki (22. §.), a mely határozat azonban, mint minden más vagyont érdeklő intézkedés, a törvényhatóság jóváhagyása alá esik. A javaslatnak a káros állatok és növények irtására vonatkozó ezen határozatain kivül gondoskodnia kellett azon rendkivüli esetekről, a midőn egyes állatok vagy növények föllépése egyes községekre nézve csapássá válnék; minthogy pedig ily esetekre előre törvényhozási utón intézkedni majdnem lehetetlenség, miután a számos különféle esetek azonos eljárást nem igen engednek meg, a javaslat (19. §.) e részben a földmivelési ministert hatalmazza föl, hogy a szükséges intézkedéseket rendelettel szabályozza, a mely alkalommal az irtást az érdekelt községek költségén és esetleg több község közreműködését is elrendelheti. Ezen esetek közé sorolhatók egyrészt az időnkint csapásként előforduló rendkivüli jelenségek; pl. a sáskák tömeges föllépése, az egerek nagymérvű szaporodása, a gyomfajok, pl. az aczat nagy mennyiségben va x ó terjeszkedése stb., a mely esetekben rendkivüli közreműködés és több község összeműködése szükséges; másrészt pedig a vidékenkint lassan föllépő, de természetüknél fogva nagyon elterjedő káros állatok s növények ellen való védekezés is; pl. a vértetü jelentkezése almafákoo, a mely lassankint képes egyes vidékek, sőt az egész ország gyümölcsfáit is veszélyeztetni. Ily esetekben a ministerium eddig is rendeletekkel intézkedett; igy 1884. április 21. 57,790 sz. a. kelt körirattal figyelmeztette a gyümölcstenyésztöket a vértetű veszélyes voltára, s közölte azt az eljárást, a melylyel védekezni lehet ellene [1. >Közgazdasági Értesítő* 1884. évi folyamának 570. lapján], később a »Közgazdasági Értesítő* ugyanazon évi 1379. lapján ismertette ezen rovar physiologiáját, s miután Mosón, Pozsony és Arad vármegyékben a vértetű tényleg föllépett, 1885. évi május 12. 14,963. sz. a. kelt sa »Közgazdasági Értesítő* 1885. évi folyama 750.lapján közölt rendeletével ismét figyelmeztette az összes törvényhatóságokat ezen rovar káros voltára s az emiitett három törvényhatóságot föl is szólította arra, hogy az egyúttal velük közölt minta szerint szabályrendelettel lépjenek föl a rovar irtása ellen; Arad vármegye tényleg 1885. július 14. 176. sz. a.és Mosón vármegye 1886.
