Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről

52 390. szám. részben kiindul, a következők: a határügyek, — mint az enyém és tied feletti viszony, —tulajdonképen a magánjog körébe valók s vita esetében birói intézkedés tárgyát képezik; tekintettel mindazáltal arra, hogy a tulajdonjognak birói utón való megállapítása nehézkes és gyakran hosszadalmas eljárást igényel, a közigazgatási közegek eljárása a javaslat szerint időleges hatással lesz alkalmazandó. Azaz a javaslat kimondja azt az elvet, hogy a vitás határkérdéseket az elsőfokú közigazgatási hatóság intézi el, fentartva a meg nem elégedő fél számára jogainak érvényesítését a bíróságnál, — addig azonban, mig az megtörténik, a közigazgatási hatóság határozata érvényes (3. §.). Szorosan tulajdonjogi szempontból a javaslat ezen intézkedése talán kifogásolható: •czélszerűségi szempontból, de kivált azon gyakori súrlódások elkerülése szempontjából, a melyek épen a határkérdésekből felmerülnek, a gyors s egyszerűbb formákhoz kötött közigazgatási eljárás mindenesetre előnyösebb. Felmerülhet ugyan még az a kérdés és a javaslat előkészítési munkálatainál tüzetesen meg is lett az vitatva, nem volna-e czélszerübb rendszeres határjárások által a határsértéseket lehetőleg kevesbíteni és a határok épségben tartásának időről-időre való állandó biztosítását elrendelni. Ha azonban fontolóra vétetik, hogy bizonyos idő elteltével, pl. minden harmadik évben, esetleg hosszabb időközökben ismétlődő határjárások is, aránytalan költségbe kerülnének;— igen eldarabolt birtokmegoszlásnál a határjárás csak fölötte nehézkesen és lassan haladhat;— de végül is az ily határjárásoknak az egyesek magántulajdoni viszonyaiba mélyen belenyúló oly functiókra kellene terjeszkedniük, a melyek a dolog természeténél fogva mégis csak bírósági ügykört érintenek: — mellőzni kellett a kérdésnek ily irányú megoldását és egyelőre meg kellett elégedni egy subsidiár intézkedéssel, a mely sok esetben talán mégis segit s mindenesetre jobb a jelenlegi viszonyoknál, a midőn tisztán a szokásjog irányadó s az ügyek a perlekedés hosszú útja által hozhatók csak tisztába. Egyébiránt törvényhozásunk a határigazitási ügy érdekében már eddig is kivételes intézkedések szükségét látta, a midőn a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877: XXII. törvényezikk 11. §. 9. pontja értelmében a mesgyeigazgatási ügyek némely eseteit a kisebbb polgári peres ügyek közé s igy kivételes bíróság elé utasitandónak tartotta. A javaslat, tekintettel a magánjogi viszonyokra, elvül kimondja ugyan, hogy a birtok határai állandó jelekkel tüntetendők föl (1. §.), de tovább menő részletektől tartózkodik. Az állandó jelek közelebbi megjelöléséről sem szól, mert a különböző vidékek és szokás szerint más-más jelek, pl. kő, czölöp, árok, fák stb. lesznek alkalmasak s igy az egységes intézkedés a dolog természeténél fogva mellőzendő volt. Magában értetik, hogy olt, hol természetes határok léteznek, — a kötelezettség határjelzésre nem szükséges. A javaslat a határjelzés kötelezettségét kimondván, bárki követelheti ezen jelölésnek teljesítését s ép azért a közigazgatási hatóság elrendelheti, sőt büntetés alkalmazásával szoríthatja a birtokost ezen kötelességére [78. §. a)]. A határjelek felállítása és föntartása az illető tulajdonos költségén történik. Közös határjelek föntartása iránt törvény hiányában (az osztrák polgári törvénykönyv 843 — 858. §-ai természetesen épségben hagyatnak ott, hol ez a törvény jelenleg is érvényben van) a községek szabályrendelettel intézkedhetnek, ezen szabályrendeletek tekintetében az utolsó fokban való döntést a belügyministerrel egyetértöleg a földmivelési ministernek kellett fentartani (2. §.), miután a mezőgazdasági ügyek ezen tárcza keretébe tartoznak. A határjelek védelme szempontjából a javaslat két irányban tartalmaz büntető határozatot; egyrészt 300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel bünteti azt, a ki a határjeleket jogosulatlanul megsemmisíti, elviszi vagy más helyre átteszi, a mennyiben cselekménye a büntetőtörvény 407. §-a alá nem esik [75. §. c)]; a büntető-törvény értelmében >ha valaki valamely határkövet, vagy a határ megjelölésére szolgáló jelzőt vagy más tárgyat kárositási szándékkal megsemmisít, elvisz vagy más helyre áttesz*:, vétséget követ el és három évig terjedhető fog-