Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-386. Törvényjavaslat, a cs. kir. szab. kassa-oderbergi vasut elsőbbségi kölcsöneinek convertálása tárgyában
u 386. szám. Az előterjesztett törvényjavaslat 2. §-ához van szerencsém megjegyezni, hogy e tervezett eonversiónál elérendő nyereség a két állam között a convertálandó tőkék aránya szerint a következőképen oszlik meg: magyar részre esik . . . . 82-80i°/« = 745,209 frt. osztrák > > .... 17*199 > =454,791 > összesen . . . 900,000 frt. A vasút magyar vonalára eső nyereség - összeg természetszerűleg az államkincstárból állami biztosítás fejében a vasúttársaságnak kiadott előlegek megtéritésére, illetve apasztására lesz számba veendő; azonban tekintve, hogy a m. kir. államvasutaknál a hálózat okszerű kiegészítése és a folyton emelkedő forgalom igényei kielégítése érdekében több sürgős és költséges beruházás mutatkozik szükségesnek: a törvényjavaslatban egyidejűleg a törvényhozástól fölhatalmazást kérek arra, hogy a szóban levő nyereség-összeget a m. kir. államvasutaknál szükségeseknek mutatkozó beruházásokra fordíthassam, mely beruházásokról egyébként a törvényhozás az én állami költségelőirányzat előterjesztése alkalmával mindenkor kellő tájékozást fog nyerni. Végül van szerencsém megjegyezni, hogy a czélba vett conversio az államkincstárra semmi újabb terhet nem ró, sőt a már jelzett pénzügyi előnyökön felül, a kamatláb leszállítása következtében, az állam által biztosított évi jövedelmi összeg igénybevételét 326 frt 95 krral kevesbíti, mely összeg a részvénytörlesztési alap gyarapítására lesz fordítandó. A tervezett művelet főelőnyét azonban — a mint már bátor voltam kiemelni — abban látom ? hogy annak segélyével egy fokozatosan fejlődő és életképes vasúti vállalat megszabadul a valutapereknek évek óta húzódó s mindig nagyobbodó kellemetlenségeitől, melyek épen azért, mert egy állami biztosítás mellett létesített vasutat érintenek, magára az államra nézve sem lehetnek teljesen közönyösek. Mindezeknél fogva újból is kérem a t. képviselőházat, hogy a mellékelt törvényjavaslatul elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1889. évi február hó 21-én. Baross Gábor s. k., közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minister.