Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

412. szám. 273 A 457. korm. jav. (450. új) §. első bekezdése kibővittetett azon rendelkezéssel, melyszerint az örököstársak nem minden esetben lesznek kötelesek árverést eszközöltetni, hanem tetszésük szerint a kérdéses hagyatéki vagyonokat közös tulajdonul is megtarthatják. Ugyanezen szakaszt megtoldandónak határozta a bizottság azon rendelkezés felvételével, mely szerint az ily közös tulajdonul megtartott vagyontárgyak kezelésére és felosztására nézve a tulajdoni közösség általános szabályai nyerjenek alkalmazást; a mi azért szükséges, hogy a felosztásnál nemcsak az örököstársaknak, hanem az egyes jutalékokra zálogjogot nyert jelzálogos hitelezőknek, stb. érdeke is kellően megóva legyen. A 458. (korm. jav.) §-szal szemben felmerült azon nézet, hogy az osztálytervbe teljes névértékük szerint csak azon követelések legyenek felvehetők, melyeket ilyenekül az örököstársak elfogadni hajlandók. A bizottság azonban e módosítást nem találta szükségesnek, mert itt csakis tervezetről van szó, és ha az örököstársak barátságos utón meg nem állapodnak az iránt, hogy mindenik örököstárst melyikét kapja a megállapított osztályrészeknek — különben is sorshúzás dönt, — tehát az esélyek az osztozkodó örököstársakra nézve egyenlők s éppen ezért fel kell tenni, hogy a követeléseknek egyes osztályrészekhez csatolása igazságosan fog történni. A 458. (korm. jav.) §. után a betudás tekintetében szükségesnek találta a bizottság a 452. (új) §-nak felvételét s ennek indokolására kiemeli azt, miszerint a javaslatnak betudási rendszere az előre kapott értéknek eszmei hozzáadásán' alapul ugyan, de tekintettel arra, hogy az előre kapott adományok mindenesetre értékben tudandók be, ezzel nem ellenkezik, hogy a betudással terhelt örököstárs a hagyatéki vagyonból egész osztályrészét megkapja, — ugy azonban, hogy az őt terhelő betudási értéknek örököstársait illető részét előbb kifizetni vagy biztosítani legyen köteles s osztályrészét csak ennek teljesítése után köyetelhesse. így például, ha a tényleges hagyaték értéke 30,000 frt s van két örökös, kiknek egyikét 10,000 frtnyi betudási érték terheli — akkor, habár egy-egy osztályrész az eszmeileg 40,000 forintra kiegészített összhagyaték értékéhez viszonyítva 20,000 frtot tesz is ki, — követelheti azon örökös is, a kit a 10,000 frt betudási érték terhel, hogy a tényleg létező hagyatéki vagyonból egész osztályrészét 15,000 frt értékben megkapja; — mielőtt azonban ez neki tényleg ki- és átadatnék: tartozik az öt terhelő 10,000 frtnak örököstársát illető felét, vagyis 5,000 frtot befizetni, vagy ezt megfelelöleg — a 393. (új) §. értelmében biztosítani. — Ily módon mindkét örököstárs kap a tényleg létező hagyatéki vagyonból 15,000 frtot és a betudási értékből 5,000 frtot, vagyis együtt egyformán 20,000 frtot. E fejezet többi §-ait módosítás nélkül fogadta el a bizottság és kiemeli azt, hogy a 461. kormányjavaslati (455. új) §-ban nem speciális lemondásról van szó, a melynél t. i. az illetőnek a tárgy és helyzet előzetes teljes ismerete mellett a szavatosságról való lemondása hatályosan kiköthető (például arról, hogy az osztály tárgyát képező ló necsak ép, de versenyre is alkalmas legyen, — lemondhat az illető örököstárs); de az általános lemondás megengedése ellen nyomós indok szól s ezt a törvényben azért kell kizárni, mert máskép attól lehet tartani, hogy az osztályoknál akadhatnak lelkiismeretlenek, a kik ezen általános lemondást egyes örökösök hátrányára fognák alkalmazni. A hetedik fejeiéinél, mely az örökösödési jog érvényesítését s a{ öröklési jogok elévülését tárgyazza, a korm. jav. 462. (456. új) §. első bekezdését az örökösödési kerese| két fajának, t. i. az örökösi minőség elismerésére irányuló praejudicialis s az örökség kiadását czélzó kereset természetének megfelelöleg a bizottság szabatosabban szövegezte. A 466. k. j. (új 460.) §. második bekezdése, a 385. (új) szakasz második bekezdésének megfelelően módosíttatott. A határidő rövidsége tekintetében nyilvánult aggálylyal szemben is a KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XIV. KÖTET. 35