Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

412. szám. 271 A 438. (új), (k. j. 444.) §-nál a bizottság behatólag foglalkozott azon kérdéssel, hogy van-e szükség és mily intézkedésre, az életben gyakran tapasztalható oly esetekre nézve, midőn az örökös az örökséget csalárdul (in fraudem creditorum) épen azért utasítja vissza, hogy igy ezek elöl a kielégítési alapot elvonja. Felhozatott, hogy ily esetben az örökös hitelezőinek a franczia code civile példájára megadandó lenne azon jog, miszerint magukat mint az örökös jogutódai constituálva, az a visszautasító örökös jogczímén, de követelésük erejéig saját javukra érvényesíthessék a visszautasító örökösök öröklési jogát. Ennek ellenében a bizottsága hitelezők jogainak megvédésére teljesen elegendőnek tartja a javaslat álláspontját. A kötelesrész iránti igénynek jogi természete szerint, mint sajátszerű vagyonjogi igény, a 85. §. szerint a jogutódokra is átszáll, tehát lefoglalás által is megszerezhető, átruházható, akár tagadtatott ki a jogosult, akár nem: tehát a visszautasító örökös hitelezőinek érdekében a törvényjavaslat rendelkezésén túlmenni annyi lenne, mint ok nélkül beavatkozást engedni a családi életbe olyanoknak, kik a többi örökössel semmi viszonyban nem állanak. Különben is az örökség visszautasítása ajándékozás jellegével bír; s e miatt is indokolt a javaslat álláspontja, mely a hitelezőnek annyi jogot ad, a mennyi a megajándékozott ellen illeti. A bizottság azonban azon esetre, ha ugyanazon örökséget vagy örökrészt egymásután több örökös utasítja vissza, csak az első sorban visszautasító örökös hitelezőjének adja meg azon jogot, hogy az követelését esetleg az örökség megszerzője ellen érvényesíthesse, mert alig tehető fel, hogy olyan örökös, a kire az örökség egy, előre nem tudható visszautasítás esélye folytán nyilik meg, a maga részéről való további visszautasítást az ezen örökségre nem is számitható saját hitelezőinek megkárosítására tette volna, s mert különben is két vagy több egymásután visszautasító örökös hitelezői között az elsőbbség kérdésének megoldása bonyolódások nélkül eszközölhetönek nem mutatkozik. A hatodik Jeje\etben, mely az örököstársak jogviszonyát tárgyazza, a 445. k. j. (439. új) §-nál, melynek czélja vitás esetekben a hagyaték időközi kezelésének szabályozása,—a 454. (k. j.) §. utolsó bekezdésének, mint kapcsolatos intézkedésnek ide leendő áttétele határoztatott;— azonban figyelembevételével annak, hogy nem minden esetben indokolt azonnal a zárlat alkalmazása, a bizottság elegendőnek találta annak kimondását, hogy ily esetekben az állag biztosítása iránt a hagyatéki bíróság tartozik megfelelőleg intézkedni, a mi természetesen nem zárja ki a zárlat alkalmazását oly esetben, midőn az állag biztosítása csakis ez utón érhető el. A 440. új (k. j. 446.) §-nak alapeszméjét a bizottság magáévá tévén, ennek szabatosabb szövegezését eszközölte, főkép a harmadik bekezdésnek azon módosításával, mely szerint az egyetemlegesség alapján fizető örökös arra jogosittatik fel, hogy örököstársaitól aránylagos megtérítést követelhessen. Ezen felül a kötelesrész fokozottabb megvédése végett felvette a bizottság e szakaszba azon rendelkezést is, hogy a kötelesrészért az örököstársak egyetemlegesen felelősek. Azon felmerült indítványt, hogy a bírói közbenjárás nélkül osztozkodó örököstársak ellenében az egyetemleges szavatosság elve általában és feltétlenül alkalmaztassák, a bizottság mellőzte, mert a hitelezőnek jogai megvédésére elegendő módot és biztosítást nyújt a vagyonelkülönzés igénybevehetésén felül az, hogy az örökhagyó halálától számított hat hó alatt bejelentett követelésekért az örököstársak a törvényjavaslat rendelkezése szerint úgyis egyetemlegesen felelősek. A 447—448. (k. j.) §-ok rendelkezései természetszerűleg csoportosíttattak. A 449. (k. jav.) §. kihagyatott, mert egyrészt ennek rendelkezése az eddig elfogadott szakaszok rendelkezéseiből önként következik, másrészt különben sincs itt helyén, mert a hagyományosokra is vonatkoznék, holott ezen fejezet csak az örököstársak jogviszonyát szabályozza.