Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

412. szám. 269 E szakaszban van a vagyonelkülönzés kérésére feltétlenül feljogosítva az örökösök ismeretlen volta alapján kinevezett hagyatéki gondnok és a vagyonkezeléssel megbízott végrendeleti végrehajtó is, a minek gyakorlati czélszerűsége mellett az szól, hogy igy a vagyonkezelő gondnok és végrendeleti végrehajtó — rnár csak saját felelősségének csökkentése szempontjából is — óvakodni fog egyes követeléseknek egyoldalú kifizetésétől, hanem ha attól lehet tartani, hogy a hagyaték az összes igények kielégítésére elégtelen s igy egyesek zálogjogot szerezhetnek, élni fog az elkülönzés kérésének jogával, a mi aztán az összesség, illetve a valamennyi jogos követelés egyenlő kifizetésére irányuló közérdeknek felel meg. A 425. (új) §-ban szükségesnek találta a bizottság a hagyatéki • eljárás e két forduló pontjának, t. i. az örökösödési igazolvány kiadásának és az elkülönzés kérésének mozzanatát összekötni s azon esetre, ha az örökhagyó halálától számított egy év alatt örökösödési igazolvány ki nem adatnék, az elkülönzés kérhetésének határidejét az örökhagyó halálától számított egy évben megállapítani; mert a kormányjavaslatba felvett három havi határidő a körülmények figyelembevétele mellett rövidnek mutatkozik. Egyszersmind azonban e §-nál a bizottság szükségesnek tartja annak kiemelését, hogy ugy ezen szakasz esetében, valamint általában ott, a hol hagyatéki gondnok kinevezésének szükvége merül fel — a mennyiben érdekellentét nem mutatkozik — nem mulhatlanul szükséges, hogy a gondnok az örökösöktől különböző személy legyen s ennélfogva már csak a költségek kevesbitése végett is nemcsak lehetséges, de sok esetben czélszerünek is mutatkozhatik, hogy gondnokul az örökös, vagy az örököstársaknak, avagy általában az öröklési igényt támasztóknak valamelyike neveztessék ki s a bizottság szükségesnek látja, hogy ez az eljárási rendeletben is kifejezést nyerjen. A 426. (új) §. lényegében a korm. jav. 434. §-ának felel meg, azon eltéréssel, hogy az elkülönzés feloldásának csak akkor legyen helye, ha a követelés az elkülönzés elrendelését tartalmazó végzés kézbesítésétől számított 8 nap alatt kifizettetik vagy biztosíttatik. Ezen változtatást a bizottság által megállapított és a 427. (új) §-ba foglalt azon intézkedés tette szükségessé, mely szerint az elkülönzés elrendelése után annak feloldásáig sem zálogjog nem szerezhető, sem pedig csőd elrendelésének helye nincsen. A 428. (új) §-t, mely a 437. (korm. jav.) §-nak felel meg, a bizottság kibővitendönek találta azzal, hogy a hitelezők, kötelesrészre jogosítottak és a hagyományosok követeléseik bejelentésére hirdetményi határidő kitűzése mellett felhivandók; kifejezve egyszersmind azon nézetét, miszerint az eljárási szabályokban biztosítékok lesznek felállitandók a gondnok ellenében is. A 429. (új) §. szabályozza a kielégítési eljárás további menetét egészen a csőd esetleges kéréséig. A 430. (új) §. több fontos elvi kijelentést tartalmaz; — az első az, mely kimondja az örökös szavatosságát az általa felvett értékekért vagy a hagyaték állagának az ö hibájából eredő csökkenéseért, s viszont megállapítja az általa a hagyaték kezelésére és fentartására fordított szükséges költségek visszatérittetése iránti jogát;— alkalmazva van továbbá azon elv, a mely fentebb már a korm. jav. 418. §. módosításánál indokoltan elfogadva lőn, hogy t. i. az örököst, ha egyszersmind az örökhagyónak hitelezője,— semmi előjog a többi hitelező ellenében ne illesse; úgyszintén annak megelőzése végett, hogy az örökös például alaptalan vagy költött követeléseket a többi érdekeltek sérelmére könnyedén ki ne fizessen, a bizottság elfogadta a német javaslatba is felvett azon megoldást, mely szerint az örökös az általa kifizetett ily követelések tekintetében egyéb joggal nem bir, mint hogy az illető kielégített hitelezőnek jogába lép; végül azon örökös ellenében, a ki az elkülönzött tömeggel szemben kötelezettségének eleget nem tesz, az elkülönzött tömegből kielégítést nem nyert hitelezők, köteles