Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag
412. szám. 243 ha a lemondáskor életben volt leszármazók közül egy vagy többen meghaltak ugyan, de ugyanannyi vagy több más leszármazó született, tehát a lemondót illetett hányad nem növekednék: a bizottság a lemondás hatályát korlátolandónak nem találta. A harmadik czím I. fejezet — a kötelesrészröl szóló általános határozatoknál, tekintettel arra, hogy a kötelesrész kérdése az általános vita alkalmával mélyre ható tanácskozás tárgyává tétetett, s hogy ennek fentartása ellen a bizottság kebelében egyáltalán nem, de azonkívül, irodalmi téren is csak elszórva tétetett ellenvetés, kiváló figyelmet itt a javaslat azon újítása érdemel, mely a házastársakat is bevonja a kötelesrészre jogosítottak körébe, mert ennek ellenében különféle aggodalmak nyilvánultak. Utalás történt t. i. arra, hogy egészséges ethicai s vonzalmi alapokon nyugvó házasságokban elegendő a házastársaknak törvényes örökösödési jogot adni, mert ilyen házasságoknál nem lehet feltételezni, hogy az egyik házastárs túlélő társát végrendeleti intézkedés által az örökösödésből ki fogná zárni s a hol ez mégis megtörténik, jogosultnak látszik azon kérdés: van-e szükség arra, hogy a törvény itt imperative közbelépjen? Felhozatott, hogy az eltartási kötelezettség az özvegy javára úgyis fenmarad özvegysége tartamára s a kötelesrész itt [csakis ezt helyettesíti, de e szempont a túlélő férjre nézve fenn nem forog; s tekintetbe veendő az is, hogy ez a tér az, a hol újításokat tenni nagyobb szükség nélkül nem látszik indokoltnak; már pedig ily új rendelkezés, különösen a férj kötelesrésze ilyen újitás lenne, a mennyiben a nőnél az özvegyi jog eddig voltaképen kötelesrész jellegével birt. A bizottság ezek ellenében hivatkozva a törvényes örökösödés tekintetében elfoglalt álláspontjára: a házasfelek paritását itt is annyiban fentartandónak véli, hogy elvileg megadja mindkét félnek a kötelesrészt; mert oly esetekben, midőn a kitagadás jogával elegendő okok hiányában az illető fél nem él: fel kell tenni, hogy a hátramaradó házastárs egyszerű mellőzésének oka nem lehet oly súlyos erkölcsi tartalmú, hogy esetleg távolabbi rokonok vagy épen idegen végrendeleti örökösök ellenében ne kellene védeni azon házasfelet, a ki különben a házas élet közösségét végig fentartotta. Mindamellett a bizottság a túlélő házastárs kötelesrészét azon nagy horderejű változtatással fogadta el, hogy a túlélő házastársat — férjet ugy, mint nőt — kötelesrészül mindenesetre, tehát akkor is, ha leszármazó örökösök nincsenek, — csakis haszonélvezet illesse és miután a házasfelek teljes egyenjogúsítása itt még kevesebb erkölcsi és természeti jogosultsággal bír, — a bizottság abban állapodott meg, hogy ha leszármazó örökös van, az özvegy nő kötelesrésze a vagyon egynegyed részének s a férjé a vagyon egynyolczad részének haszonélvezetéből álljon; az özvegy nőt azonban ez csak újra férjhezmeneteléig illesse, mely esetben aztán ez is egynyolczadra szálljon le. Leszármazó örökös nemléte esetére a férj kötelesrésze a hagyaték egynegyed részének haszonélvezetében, az özvegy nő kötelesrésze pedig özvegységének időtartamára a hagyaték felének, újabb férjhezmenetelétöl haláláig pedig a hagyaték egynegyed részének haszonélvezetében állapíttatott meg. A részleteknél mindenekelőtt a 65-ik §-t találta a bizottság kibővitendönek és módositandónak azon okból, mivel a törvényjavaslat szerint a kötelesrész nemcsak azt illeti, a ki, törvényes örökösödésre lenne hivatva, hanem a hagyományrendelésekre és az ajándékozásokra való tekintettel azt is, a ki tényleg van a törvényes örökösödésre hivatva, s mivel másfelől azokat, a kik törvényes örökösödésre lennének hivatva, nem feltétlenül, hanem csak akkor illetheti a kötelesrész, ha törvényes örökösödésre azon esetre lennének hivatva, hogyha őket az örökhagyó más örökösnek nevezése, vagy az örökségből való kirekesztés (127. új §.) által'az örökösödésből ki nem zárta volna. Az például, a ki azért nincsen a fenforgó esetben törvényes örökösödésre hivatva, mert az öröklésre érdemetlen — kötelesrészt sem követelhet. De még a fentebbi korlátok között is egy további megszorítást igényel a rendelkezés ; jelesül, hogy az, a ki azon ok miatt van vagy lenne a törvényes örökösödésre hivatva, mivel azok,
