Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-392. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése, Svastics Gyula országgyülési képviselő mentelmi jogának megsértése, s a képviselői mentelmi jognak tanuzási kényszer esetén történendő alkalmazása tárgyában

392. szám. 157 A mi azon alig feltételezhető esetet illeti: ha a pénzbírság, mint rendbüntetés, a képviselőtől be nem hajtható s elzárásra való változtatásának szüksége áll be, e részben azon véleményben vagyok, hogy, miután az elzárás már büntetőjogi természettel bir s foganatosítása szoros értelemben vett letartóztatással jár, ez esetben igen is szükséges, hogy az eljáró bíróság a rendbüntetés átváltoztatása és foganatosithatása végett előzőleg a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését tartozzék a képviselőháztól kérni. Ezekből folyólag tiszteletteljesen kérnem kell Nagyméltóságodat, hogy azon kívánalmától, miszerint a kir. bíróságokat oda utasítsa n, hogy jövőre az országgyűlési képviselőknek tanukkénti megidéztetéséhez is a képviselőház engedélyét kérjék ki, annál inkább elállani méltóztassék, mert ily intézkedés az igazságszolgáltatás rendes menetének megzavarását eredményezné. Arra igenis teljes készségemet fejezem ki Nagyméltóságodnak, hogy ha netalán a kir. bíróságok az országgyűlés rendes ülésszakának idején, midőn a képviselők az ország fővárosában kénytelenek tartózkodni, azokat a helyett, hogy megkeresés utján a fővárosban székelő kir. bíróságok által hallgattatnák, tanukként személyes megjelenésre idéznék az ország valamely távolabb eső vidékére, a nélkül, hogy ezen idézést a szembesítés vagy a végtárgyalás megtarthatásának szüksége indokolná, — minden concret esetben, melyet Nagyméltóságod tudomásomra hozni méltóztatik, rögtön figyelmeztetni fogom az illelö bíróságot, hogy, a mennyiben az igazságszolgáltatás érdeke mellözhetlenül nem követeli, a képviselőt fontos kötelessége teljesithetésétöl el ne vonja, hanem megkeresés utján a fővárosi bíróságok által hallgattassa ki. Áttérve már most a Nagyméltóságod által velem közlött esetre, azon nézetemnek kell kifejezést adnom, hogy a tapolczai kir. járásbiróság törvényszerűen járt el, mikor Svastics Gyula országgyűlési képviselőt a tanuzástól igazolatlanul történt elmaradása miatt rendbüntetéssel illette s újabban elővezetés kilátásba helyezése mellett idézte; az ellen sem lehet alapos kifogást emelni, hogy a kir. járásbiróság nevezett képviselőt ezen másodszori idézés helyett nem a fővárosi kir. bíróságok utján hallgattatta ki, mert a mint a 2,528/1887. sz. végzésből látható, a kir. járásbiróság a nevezett képviselőt a kir. járásbiróság területén fekvő BalatonEdericsröl, mint rendes tartózkodási helyéről, 1887. évi deczember hó 29-ére, tehát oly időre idézte, a mikor a képviselőház ülései szüneteltek, mikor tehát alaposan feltehető volt, hogy a képviselő különben is a járásbiróság területén tartózkodik. Megjegyzem még, hogy a tapolczai kir. járásbíróságot figyelmeztettem, hogy azon nem várt esetben, ha a megállapított rendbüntetés Svastics Gyula képviselőtől behajtható nem volna, mielőtt annak elzárásra való átváltoztatása iránt intézkednék, a nevezett képviselő mentelmi jogának felfüggesztését a képviselőháztól a vizsgálatot reá bizott királyi törvényszék utján eszközölje ki.« * •.-.'..' Az igazságügyminister urnák ezen átiratában kifejtett nézetei első sorban a képviselői mentelmi jog azon alapelveit érintik, a melyek a képviselőház eddigi gyakorlata nyomán ott nyertek alkalmazást, a hol a képviselőnek, mint a büntetőtörvények súlya alá eső jogalanynak immunitása jött kérdés és elbírálás alá. Másodsorban az eddigi parlamenti gyakorlat által még el nem döntött azon eljárásra vonatkoznak, a mely a birói hatalom által akkor volna követendő, midőn a képviselőnek nem mint büntetőjogi alanynak, nem mint vádlottnak perbevonása, hanem csupán mint tanúnak megidézése, s a megjelenés indokolatlan elmulasztása esetén vele szemben személyes szabadságát érintő kényszereszközök alkalmazása válik szükségessé.