Képviselőházi irományok, 1887. XIII. kötet • 358-373. sz.

Irományszámok - 1887-360. Törvényjavaslat, a közutakról és vámokról

246 360. szám. hasonlóan az 1848. évi törvényhozás a IX. t.-cz. 1. §-ában a magánföldesurak kármentesítését biztosította a megszüntetett úrbériségekért. Az újabb törvények közül pedig az 1868: LV. t.-cz. V. fejezete, az 1881: XLI. t.-cz. II. fejezete, az 1884: XVII. t.-cz. 36. §-a és az 1885: XXIII. t.-cz. 170. és 171. §-ai határozottan intézkednek a kártalanítás iránt. A mi már most a révvámjogot különösen illeti, ez, mint királyi privilégiumon alapuló adásvételnek, haszonbérletnek és öröklésnek is tárgyául szolgáló javadalom, szintén a szerzett vagyoni jogok oltalma alatt áll. Erejét és terjedelmét meghatározta a H. K. II. r. 10. czíme akként, hogy egy mértföldnyi távolságra kizárólagos jogot képez és egy révjogon belül hasonló rév-vámjog másnak csak akkor adományozható, ha ez a korábbi javadalomnak nevezetes ártalmára nem lesz. Az 1723: XV. t.-cz. (de siccis et non necessariis etiam fluvialibus teloniis tollendis) csak a száraz és ez okból nem szükséges vámok megszüntetése iránt intézkedik, a midőn oltalmába vészi az adóköteleseket azok ellen, kik vámot szedtek oly helyeken is, hol az elemek szükségtelenné tették a hidat, töltést vagy révet s a hol a vámjog tulajdonosát feutartási költségek többé már nem terhelték. Oly ténykedésre azonban, a mely által a révjog értéktelenné válik és igy a tulajdonos a maga javadalmát elveszti, az idézett törvényczikk senkit, még az államot sem jogosította fel, ugy, hogy a magánvagyont kártalanítás nélkül megsemmisíthesse; mert az állam ezen ténye jogtalanságot s következve kártérítési kötelezettséget foglalna magában. És áll hazai jogunk szerint^az is, hogy az örökös és feltétlen királyi privilégiumok visszavonhatok nem voltak; törvény pedig a révvámjogokat nem szüntette meg. Sőt újabb kisajátítási törvényünk az 1881: XLI. t.-cz. is 14. §-ában a révvámjogot kifejezetten ugy sorolja elő, mint a kisajátítás tárgyát. A kártalanítás összegének meghatározására pedig az idézett törvény 23. és 25. §-ai szolgálnak irányadóul. Ezek szerint az állam egy törvényesen fennálló rév közelében, nevezetesen egy mértföldön belül, csak a révtulajdonos kártalanítása mellett építtethet hidat és ha e hidon át ingyen enged is mindenkinek szabad közlekedést: ez nem szünteti meg kártalanítási kötelezettségét. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1888. évi május hó 4-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1888. évi május hó 18-án tartott teljes ülésben.