Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

418 357. szám. zendó'nek vélik sokan eme letartóztatási okot. Mindazáltal az újabb tételes jogok — ha a meg­szorítás tekintetében követik is az elmélet útmutatását — a teljes mellőzésig nem mernek elmenni, mert félnek, hogy ezzel igen sok esetben a valóság felderítését koczkáztatnák. A javaslat nem követhette — mint már a fejezet általános részében említve volt — a radicalis irányt, hanem beérte azzal, hogy ugy az alkalmazás föltételei, mint az ezen ok miatt elrendelt letartóztatás tartama tekintetében a szükséges korlátokat megvonta. A javaslat három irányú tevékenységet von a collusio fogalmi körébe: a bűntársakkal (részesekkel, orgazdákkal, bűnpártolókkal) való összebeszélést, a tanuknak vagy szakértőknek hamis vallomásra, illetve nyilatkozatra reá bírását, a tett nyomának megsemmisítését vagy meg­változtatását. A terheltnek ilynemű tevékenységét azonban csak ugy veszi letartóztatási oknak, ha arra nézve nyomatékos jelenségek vannak, másrészt párhuzamba helyezi a jelzett tevékeny­ségeket az azokra irányuló szándékkal. A súlypont >a nyomatékos jelenségek* helyes értelmezésére van helyezve. Nem szabad ugyanis határozatlan vélelmek vagy puszta lehetőség alapján eme letartóztatási okot érvénye­síteni, hanem a veszélynek vagy in concreto bizonyosnak kell lenni, vagy legalább is csak­nem a bizonyosság határáig jutott legnagyobb valószínűséggel kell birnia. Ily megszorítás nélkül eme letartóztatási ok elegendő, hogy minden bűnvádi per elfogatassál vegye kezdetét, mert mi sem könnyebb, mint általában feltenni az összebeszélés veszélyét. A hazai iudicatura gondos­kodni fog arról, hogy a nyomatékos jelenségek tartalmát szigorúan magyarázza. Ha már külső tényekben nyilvánította a terhelt, hogy az igazságszolgáltatást meghiúsítani törekedett: akkor indokolt a collusio veszélyét feltételezni. De ha ily természetű külső tény (összebeszélés, vagy a nyomok eltávolítása) nem súlyosodik a terheltre, az erre irányuló szándék vélelmezése csak akkor indokolt, ha külső tények szólnak a terheltnek ama szándéka mellett, hogy bűntársait, vagy a tanukat, szakértőket hamis vallomásra, illetve nyilatkozásra akarja birni, vagy a nyomo­kat stb. megváltoztatni. A puszta feltevés, hogy a terhelt a vizsgálati iratokat el fogná tulaj­donitani, vagy hogy a terhelt nagyon gazdag s igy valószínű, hogy meg fogná vesztegetni a tanukat, szakértőket stb., semmi esetre sem oly concret ok, a mi miatt a letartóztatás elrendel­hető volna. Helytelen volna a letartóztatást más harmadik személynek a terhelt tudtán kivül tanúsított magatartása miatt elrendelni, ellenben helyesen cselekszik a hatóság, ha az össze­beszélés veszélyének mérlegelésénél figyelembe veszi a tanuk, vagy szakértők tulajdonságait, jellemét. Ha például nyomatékos jelenségek mutatnak is arra, hogy a terhelt a főtanut meg akarná vesztegetni: de a tanú társadalmi állása, jelleme a reáhatás teljes valószinűtlensége, csaknem lehetetlensége mellett szól, akkor ez ok magában nem indokolná a letartóztatást. Általában a javaslat a'collusio alapján elrendelt letartóztatást lehető átmeneti természetűnek és rövid tartamúnak óhajtja. Kötelessége a bíróságnak a tanukat a lehető gyorsan kihallgatni és minden adatot, mi a collusio veszélyének ki van téve, lehető rövid idő múlva összegyűj­teni. A felügyeletnek egyik elsőrendű kötelessége leeud őrködni a fölött, hogy a javaslat 213. §-ának 3. pontja alapján elrendelt letartóztatás vagy vizsgálati fogság tényeken alapuljon és lehető rövid tartamú legyen. Bármely okból rendeltessék is el a letartóztatás; annak mindig csak ama feltétel alatt van helye, hogy a letartóztatandó egyént a büntetendő cselekmény nyomatékos gyanúja terhelje. Eme lényeges feltételt külön, >expressis verbis* kifejezni nem volt szükséges, mert a 213. §. 2., 3., 4., 5. pontjaiban a >terhelt< kifejezés világosan reá utal, az 1. pontban emiitett tetten­kapásnak a 314. §-ában foglalt meghatározása pedig e tekintetben további kijelentést nélkülöz­hetővé tesz. 3. Az előzetes letartóztatás elrendelésére jogosítottak és a határozat kellékei. A javaslat szabályul azt állítja fel, hogy az előzetes letartóztatást rendszerint a vizsgálóbíró rendelje e

Next

/
Thumbnails
Contents