Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 409 hacsak azonnal szabadlábra nem helyeztetik, haladéktalanul ama kertilet járásbirója elé kell vezetni, hol az elfogatás történt. A járásbiró tartozik legkésőbb az elővezetést követő napon a letartóztatottat kihallgatni. Ha szabadlábra helyezésre nem lát okot: akkor a formális elfogatási parancsot adja ki. Ha a letartóztatott ellen már közvád emeltetett, akkor vagy azonnal, vagy ama járásbiró rendeletére, ki elé a terheltet vezették, ez az illetékes bírósághoz vagy vizsgálóbíróhoz kisérendő. Ezek is kötelesek legkésőbb az elővezetést követő napon a szabadlábra helyezés vagy letartóztatás tárgyában határozni. A német perrendtartás rendelkezéseinek ez ismertetéséből kitűnik, hogy ezek a mai reformkövetelményekkel szemben több tekintetben elmaradtak. Mindenekelőtt rendkívül tág teret ad a letartóztatásra ama szabálya, hogy minden bűntett esetében quasi vélelmezendő a szökés gyanúja, és így amaz előny, hogy még a legsúlyosabb cselekmények esetében sem irja elő kötelezöleg a vizsgálati fogságot, nem bír nyomatékkal, mert a szökés gyanúja alapján minden további ok nélkül vizsgálati fogságba helyezhető a bűntettel terhelt. Hiánya a német törvénynek az is, hogy az összebeszélés megakadályozásának czéljából elrendelt letartóztatás tartamának határt nem szabott. Az egyéni szabadság érdekében tehát semmivel se állit fel a német perrendtartás több biztosítékot, mint a melyet nagyban és egészben a német particularis törvények korszaka nyújtott. H) Ausztria. Az 1873-iki osztrák perrendtartás sem tért el lényegesen a letartóztatás és vizsgálati fogság kérdésében a német particularis törvényhozások állá pontjától. Az idézés és elővezetési parancs szabályozása után felsorolja e törvény a letartóztatás okait. Ilyenekül vannak megjelölve a tettenkapás, a szökés gyanúja, az összebeszélés megakadályozása és végre ama praeventiv ok, hogy esetleg a terhelt további büntetendő cselekményeket követne el, vagy a fenyegetett, illetve megkezdett bűntettet végrehajtaná. Kötelező a letartóztatás oly cselekmények esetében, melyekre a büntető törvény halál, vagy legalább tiz évi börtönbüntetést szab. A vizsgálóbíró köteles ez esetekben indokolt írásbeli elfogatási parancsot kiadni, melyet a terheltnek letartóztatásakor, vagy a legközelebbi huszonnégy órán belül kézbesíteni kell. De a felsorolt esetekben nemcsak az illetékes vizsgálóbíró, hanem minden más biró és kivételesen, ha a késedelem veszélylyel jár, a rendőrség közegei is írásbeli parancs nélkül űzőbe vétethetik, illetve letartóztathatják a bűntettel, vagy vétséggel terheltet. A letartóztatott terheltet köteles a biró vagy közbiztonsági közeg haladék nélkül kihallgatni és ha szabadlábra helyezésre ok nem forog fenn: kötelesek negyvennyolcz óra alatt a letartóztatottat a vizsgálóbíró elé vezettetni. A nyomozásra illetékes járásbiró, ha a terhelt ellea, kihallgatása után is valamely törvényes letartóztatás! ok forog fenn, a további letartóztatást elrendelheti. Ha enn^k alapján a terhelt azt kívánja, hogy a vizsgálóbíró elé állíttassák: ugy ez negyvennyolcz jóra alatt teljesítendő. A vizsgálóbírónak huszonnégy óra alatt kötelessége a terheltet kihallgatni, mi fontos és a jegyzőkönyvben megemlítendő okból legfeljebb három napra elhalaszthat: A kihallgatás után azonnal vagy szabadlábra kell helyezni a terheltet, vagy ellene a rendes vizsgálati fogságot elrendelni. A rendes vizsgálati fogság csak ama terhelt ellen rendelhető el, a kit a vizsgálóbíró által teljesített kihallgatás után is bűntett, vagy vétség gyanúja terhel, és a kire nézve — kivéve a tettenkapás esetét — a letartóztatás valamely törvényes oka forog fenn. Ugy, mint az előzetes letartóztatás, kötelező a vizsgálati fogság is, ha halálbüntetéssel, vagy legalább 10 évi börtönbüntetéssel sújtott cselekményről van szó. A vizsgálati fogság és előzetes letartóztatás azonnal megszüntetendő, mihelyt annak oka megszűnt. Az összebeszélés megakadályozása czéljából való letartóztatás (vizsgálati fogság) három hónapnál tovább nem tarthat. Két hónapon túl azt csak a vádtanács terjesztheti ki. KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XII. KÖTET.