Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 407 A munkakerülők, csavargók, koldusok és a többi fentebb ezekkel kapcsolatosan emiitett személyek semmi esetre sem bocsáthatók szabadlábra. Oly bűntettek esetébea, melyek börtönnel vagy deportatióval sújtatnak, a vád alá helyezéshatározat után ideiglenes szabadlábra helyezésnek helye nincs. A biztosíték összegének megállapítása szabad birói méltatásra van bizva. Szegények felmenthetők a biztosíték alól, ha erkölcsi magaviseletük ellen különben alapos kifogás nem merül föl. A biztosíték adására harmadik személyek is fel vannak jogosítva. E vázlatos ismertetésből kitűnik, hogy az olasz perrendtartás távol áll ama szabadelvű állásponttól, melyet a belga jog képvisel, de annyiban figyelemre méltó, hogy a vizsgálóbírót a felügyelő tanács legszigorúbb ellenőrzése alá helyezi. G) A német birodalom. ,A német birodalmi perrendtartás rendelkezéseinek ismertetése előtt szükséges az annak alapjául szolgáló particularis jogokat néhány jellemző vonásban bemutatni. A német particularius törvények általában a letartóztatás okainak taxativ meghatározására helyezik a súlyt. A szökés gyanúja minden törvényben mint letartóztatási ok szerepel. Több törvény sze rint a szökés gyanúja már igazolva van az által, ha a terhelt ismeretlen, külföldi, csavargó, vagy ha súlyos büntetés vár a terheltre. Az összebeszélés megelőzése szintén a legtöbb törvény szerint letartóztatási ok. Kihágások és oly cselekmények esetében, melyek csak pénzbüntetéssel sújtatnak, ezen ok nem érvényesülhet. Több törvényhozás az összebeszélés megakadályozása végett elrendelt letartóztatás tártamának határt szabott. így a badeni törvényhozás szerint a legsúlyosabb cselekmény esetében sem tarthat az ily letartóztatás tovább húsz napnál. A vizsgálati fogságot, mint praeventív rendszabályt, csak néhány törvény (Szászország. Hamburg, Lübeck) ismeri, melyek szerint letartóztatási okot képez az is, ha félni lehet, hogy a terhelt szabadságát bűntettek elkövetésére, a megkezdett bűntett folytatására fogná felhasználniNémely törvény a vizsgálati fogságot kötelezőleg irja elő a súlyosabban büntetendő cselekmények esetében és e tekintetben a határvonal nagyon különböző. Mig pl. a hesseni törvény a 10 évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel sújtott cselekmények esetében teszi kötelezővé a vizsgálati fogságot, addig a thüringi törvény már a 4 évet meghaladó büntetéssel sújtott cselekményeket jelöli meg a kötelező letartóztatás okául. Némely törvény ismét kötelezővé teszi a letartóztatást, mihelyt a vádtanács az ügyet az esküdtszék elé utasította. Más törvények ismét teljesen a biró belátására bizzák ezt. Egyáltalában nem volt kötelező a vizsgálati fogság az oldenburgi (71. §.), brémai (131., 136. •§§.), hamburgi (54. §), szász (151. §.). wilrttembergi (90. §.) és badeni törvények (165. §.) szerint. A vizsgálati fogság elrendelésének jogát az elővizsgálat szakában legtöbb perrendtartás a vizsgálóbíró kezébe teszi le és rendszerint csak a terhelt kihallgatása után van helye a vizsgálati fogság elrendelésének. A kihallgatás végső határideje huszonnégy óra és három nap között váltakozik. Minden törvény biztosítja a letartóztatottnak perorvoslati jogát a vizsgálóbírónak letartóztatást elrendelő határozata ellen. A perorvoslat fölött rendszerint az első fokú bíróság tanácsa határoz, sőt még ez ellen is van több törvény szerint további perorvoslat. A biztosíték melletti szabadlábra helyezés intézményét mindenik törvényhozás ismeri. Mindazáltal e kérdés részletes szabályozása lényeges különbségeket mutat fel. Némely törvény ugyanis minden esetben megengedte a biztosíték melletti szabadlábra helyezést. Ilyenek voltak a szász (158. §), brémai (150. §), oldenburgi (84. §,), lübecki (36. §.)., badeni (167. §.), württem-