Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 371 hogy e határozat, mely néha rögtönözve hozandó, mindig indokolva legyen. De az indokolás, mint a birói határozatok általános kelléke, csak igazolt kivétel esetében lesz mellőzhető. A lefoglalást elrendelő határozat az, mely a lefoglalási eljárás jogalapját képezi. A lefoglalás teljesítésének egyik elsőrendű alaki kelléke, hogy annál a lefoglalást szenvedő vagy megbízottja és ezenfölül két vagy több tanú jelen legyen. A lefoglalást szenvedő érdekeinek védelmére szolgál a javaslat ama rendelkezése is, hogy oly esetben, ha a lefoglalást szenvedő távol van és megbízottról nem gondoskodott, az eljáró hivatalos közeg köteles vagy a család teljes korú tagjai, vagy a szomszédok közül megbízottat rendelni. Szükségesnek tartotta a javaslat eme rendelkezést annak daczára is, hogy a lefoglalásnál a vádló és védő is jelen lehetnek (122. §.), mert gyakran megtörténhetik, hogy ezek még is elmaradnak és ily esetekben biztositva van a hatályos ellenőrzés. A lefoglalás foganatosítása azzal veszi kezdetét, hogy az azt elrendelő határozat tartalma közöltetik a lefoglalást szenvedővel, ennek távollétében megbizottjával. Magáról a foglalásról jegyzőkönyv veendő fel, melynek kellékeire nézve a javaslat a 117. és 118. §-okra utal. E szakaszoknál intézkedéseik indokai is előadattak. A jegyzőkönyvnek csupán egy kellékét emeli ki a javaslat e helyütt (192. §. 2. bek.) s ez az, hogy minden lefoglalt tárgy tüzetesen bejegyzendő. Ama czélból, melyre a lefoglalás szolgál, önként következik, hogy a lehető legnagyobb gonddal és szabatossággal kell a lefoglalt tárgyakat a jegyzőkönyvben leirni. Nem elég azokat egyszerűen megnevezni, hanem a tárgyaknak a lefoglaláskor talált állapotát és ennek a büntetendő cselekménynyel kapcsolatban levő körülményeit meg kell jelölni. Nehogy az azonosság később kétségbevonható legyen, szükség van a 192. §. második és harmadik bekezdésében foglalt részletes és a kellő megőrzést biztosító rendelkezésekre, melyeket a franczia >code d'instruction criminelle* 38. §-a nyomán, — csaknem minden, perrendtartás előir. A lefoglalást szenvedő, illetve megbízottja a lefoglalási eljárásnál nincs szenvedőleges szerepre kárhoztatva. Az eljárásia és az egyes tárgyak lefoglalására nézve megtehetik észrevételeiket, előadhatják, hogy a tárgyak miként kerültek a lefoglalást szenvedőnek birtokába, felvilágosítást adhatnak arra nézve, hogy mily okok idézték elő a lefoglalandó tárgyaknak egy vagy más állapotát stb. Ezen kívül követelhetik, hogy ugy a lefoglalást elrendelő határozat, mint a jegyzőkönyvnek ama része, melyben a lefoglalt tárgyak jegyzéke foglaltatik, hiteles kiadványban nekik három nap alatt kézbesittesenek (190. §. második bek.). Annak megakadályozása czéljából, hogy magántitkokat tartalmazó irományok könnyelműen átvizsgáltassanak és elolvastassanak: a javaslat feljogosítja az irományok tulajdonosát, vagy megbízottját, hogy az átvizsgálást és elolvasást ellenezhessék, minek következtében az eljáró közeg csakis őrizet alá veheti az irományokat, de mindig a vádtanács határoz arról, hogy átvizsgálandók-e az iratok vagy visszaadandók (191. §.). Gondoskodott a javaslat arról is, hogy a lefoglalást szenvedő felfüggesztő hatály nélkül orvoslást kereshessen a lefoglalást elrendelő végzés ellen. Ha a vizsgálóbíró rendelte el a lefoglalást, akkor a lefoglalást szenvedő a vádtanácshoz fordulhat, ha az ügyészség, rendőrség vagy járásbíróság rendelte el, a vizsgálóbíró elé terjesztheti sérelmeit (190. §. harmadik bek.). 6. A lefoglalt tárgyakat csak addig kell birói őrizet alatt tartani, mig ezt a bűnvádi eljárás czélja kívánja. Szükséges volt tehát a visszaadás kérdését szabályozni, mi a javaslat 193. §-ában történt. Ama tárgyakra, melyek törvénynél vagy törvényerejű rendeleteknél fogva elkobzandók és megsemmisítendők, ezen eljárás czéljából még a bűnügy elintézése ulán is szükség van, azok tehát vissza nem adhatók. A visszaadásra ok az, ha a lefoglalt tárgy a további eljárásra nem szükséges, vagy nyilvánvaló, hogy a tárgy semmi vonatkozásban sem áll a cselekménynyel, vagy kitűnik, hogy a bizonyítékul különben alkalmasnak talált tárgy, az ügy további fejleményei szerint, teljesen 47*