Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 367 törvények (7. Vilm. 4. és 1. Vict. c. 36. s 2. §.) változatlanul fentartották. Arról azonban, hogy ily titkos administrativ eljárás Angliában törvényesen fennáll, az angol közönség nem látszott tudomással birni. Ezt bizonyítja ama körülmény, hogy, midőn 1844-ben Mazzini három más kérvényezővel panaszt emelt az angol parliament előtt, hogy leveleiket a postán felbontják és a minister ezt tagadásba nem vette, a legnagyobb megbontránkozás vihara tört ki. Az esetnek és az erre vonatkozó törvényes jogforrásoknak vizsgálatára parliamenti bizottságot küldtek ki. A bizottság meggyőződött, hogy a koronának ehhez törvényes joga van és mivel e században évenkint átlag csak nyolcz esetben történt ily lefoglalás és igy a jog észszerűen használtatik, és mivel e jogra okvetlenül szüksége van a kormánynak, a fennálló törvények megváltoztatását nem is ajánlotta, mely felfogáshoz a parliament is hozzájárult. Ennélfogva az angol kormánynak ma is discretionarius hatalmában van a postára feladott levelek titkos administrativ lefoglalása, a nélkül, hogy ezt a bíróságnak bejelenteni tartoznék, Hazánkban a bűnvádi eljárás czéljára szolgáló lefoglalás és a tárgyak kiadására vonatkozó (editionalis) kötelezettség évszázadok óta gyakorlatban lévő intézmény. A lefoglalási eljárásról régi forrásainkban a >pererustatio domus< és az únspectio ocularisora vonatkozó szabályok közt találunk néhány rendelkezést. Szlemenics sem említi fel a lefoglalást >a fenyítő vizsgálás* külön eszközei között. Szerinte (110. §.) >a fenyítő vizsgálásnak eszközeiül szolgálnak a szemrevétel, a házkifürkészés, a rab- és tanuvallatás, melyekhez néha az ellenthomlok állítás és szembesítés (confrontatio) is járul. < Pauler is a bírói szemle czíme alatt mondja: > . . . mindazok, mik a fenforgó eset kiviláglására szolgálhatnak, birói őrizet, illetőleg felügyelet alá veendők és jegyzékbe foglalandók.« Ezen kivül még a házkutatás czíme alatt szól az irományok, a levelek, távsürgönyök lefoglalásáról. Negyvenharmadiki javaslatunk követve a legtöbb particularis német törvényhozás rendszerét, nem külön czím alatt, hanem a házkutatásra vonatkozó rendelkezések között tartalmaz a lefoglalásra vonatkozólag több szabályt. E szabályok szerint minden tárgy lefoglalható, >mi a bűntett bebizonyítására vagy a vádlott elmarasztalására szolgál* (135. §.)• Ez ugyan a házkutatás egyik czéljául van megjelölve, és nincs expressis verbis kimondva, hogy e tárgyak lefoglalhatok, de a házkutatás czéljából ez önként következik, és a 142. §., mely >egyéb tárgyak gondviselés alá vételé<-ről szól, szintén ennek ad kifejezést. A vádlott ^papirosai és irományai* csak akkor foglalhatók le, ha a bűntettre vonatkozólag nevezetes eredmények várhatók és ha a vádlott már elzáratott, vagy az elzárási parancs kiadatott ellene. E feltételek mellett foglalhatók le rendszerint a vádlotthoz intézett vagy általa másokhoz irt levelek, melyeknek felbontása körül követendő eljárás részletesen van szabályozva, valamint a lefoglalás amaz esete is, midőn a vádlott elzárására okok ugyan léteznek, de az elzárási parancs vagy még nem, vagy csak összebeszélés félelméből a 197. §. értelmében adatott ki. A lefoglalás elrendelésére illetékes hatóságról nem szól a javaslat, ^mert a lefoglalásról csak mint a házkutatás kiegészítő részéről intézkedik, és igy ama feltevés vezette a javaslatot, hogy a ki a házkutatás elrendelésére jogosult, ugyanaz bir hatáskörrel a lefoglalás elrendelésére is. A legújabb gyakorlat hazánkban az 1872-iki javaslat és az 1853-iki ausztriai perrend rendelkezéseinek alapján áll. Mindkét jogforrás a lefoglalást csak a levelek és egyéb irományok lefoglalása szempontjából teszi intézkedéseinek tárgyává (1872 iki jav. 72—73. §., osztrák perrendt. 108—115. §.). E hiba a legtöbb particularis német törvényben is előfordul, minek oka kétségtelenül az, hogy még oly nagyszabású elméleti müvek is, mint pl. Zacharianak >Handbuch<-ja (II. 172. és köv. lapok), Mittermaiernak >Das deutsche Strafverfahren* ezímtt mü>e