Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szám. 363 hatályos biztosítékokat felállítani, akkor Magyarország ezredéves alkotmányának sem felelhet meg más rendszer, mint az, mely legkevésbbé teszi koczkára az említett alkotmányos jogokat. Bármily gondosan őrködjék is azonban valamely törvényhozás e nagy jogok fölött: itt minden az alkalmazástól függ. Anglia példája mutatja, hogy tapintat, alkotmányos érzék és belátás több biztosítékot nyújtanak minden törvénynél. Ezért, midőn a javaslat a jelen fejezetben tárgyalt eljárási cselekményeknél határozott föltételeket szab is elő és tüzetesen körül is irja az eljárás módját, megmondja, mely hatóságok vagy hatósági közegek vannak hivatva bizonyos esetekben eljárni stb. — a legnagyobb súlyt mégis ama századokról átszálló alkotmányos érzékre helyezi, melyről joggal feltételezhető, hogy az igazságszolgáltatás hatalmának letéteményeseit megóvja attól, hogy komoly igazságszolgáltatási érdek nélkül amaz alapjogokat korlátozzák vagy sértsék. Ez az utalás a nemzet alkotmányos érzületére szolgáljon útmutatásnl arra, mily szellemben kell a javaslat rendelkezéseit az alkalmazásukra hivatottaknak felfogniok. Legyen ez útmutatás arra, hogy >in dubio«, azaz midőn csak megbizhatlan, messze fekvő támpontok állanak az igazságszolgáltatás rendelkezésére: akkor inkább érintetlenül kell hagyni a lak békés szentélyét, és a titok leplét, mintsem hogy a polgárok szabadságjogai feláldoztassanak az előreláthatólag alaptalan üldözés túlbuzgalmának. De ha az alkotmányjog emelkedettebb szempontjából kívánja is a javaslat tekinteni a jelen fejezetnek rendelkezéseit: ezt korántsem szabad ugy magyarázni, hogy az igazságszolgáltatás az alkotmányjogok hamis tiszteletének czíme alatt tartózkodást tanusitson ott is, hol a bűntett alapos gyanújára kellő adatok vannak, a valóság felderítésének pedig nincs más eszköze, mint a lefoglalás, házkutatás vagy személymotozás. I. Lefoglalás. a) Általános intézkedések. (185-193. §§.) Alig van tárgy, mely a körülményekhez képest alkalmas ne lehetne arra, hogy a bírónak valamely tény valóságáról vagy valótlanságáról szerzendő meggyőződésére befolyással ne lehelneEzért a bűnvádi eljárás nem nélkülözheti mindama tárgyak összegyűjtését, melyek az adott esetben bizonyítékul szolgálhatnak. E feladat betöltésének egyik eszköze a lefoglalás. E perjogi cselekmény feltételezi, hogy az illető tárgyak már megtaláltattak. A lefoglalás tulajdonképen nem egyéb, mint ama biztosítási eszköz, melylyel az eljárásra illetékes hatóság a tárgyakat a bűnvádi eljárás czéljára és az az által vont keretben rendelkezése alá veszi és felhasználja. Korántsem egyértelmű tehát a polgári végrehajtás lefoglalásával, mely az ingó dologra bírói zálogot ad. A lefoglalással azt kívánja a bűnvádi perrend elérni, hogy a tárgyak akár a mentő, akár a terhelő bizonyítás czéljára, vagy a mennyiben a tárgyak elkobzandók — eme végrehajtási czélra a hatóság kezénél legyenek. Ez álláspont következménye az, hogy pl. a bizonyítási eljárás czéljából lefoglalt tárgy fölött a tulajdonos szabadon tehet oly rendelkezéseket, melyek a bűnvádi eljárásra illetékes bíróságnak vagy hatóságnak a lefoglalás által biztosított rendelkezési jogkörét sértetlenül hagyják. Mi sem akadályozza tehát a tulajdonost abban, hogy az illető tárgyat, melyet, — hacsak az nem az elkobzás és megsemmisítés tárgya, — az eljárás befejezte után különben is visszakap, a lefoglalás alatt eladja stb. A bűnvádi eljárásban nélkülözhetlen eme lefoglalási jognak megfelel ama kötelezettség 46*
