Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

S6Ó S57. szám. litterarum* bizonyítás eszköze irányában viseltetik. Angliában a gyakorlat oly nagy idegenkedést tanúsított az irás azonosságának szakértők által való megállapítása ellen, hogy törvénynyel kellett a bírákat szakértők alkalmazására kényszeríteni. (Polgári ügyben 17., 18. Vict. c. 12., bűnvádi ügyben a 28. Vict. c. 18.), és ma is többre becsüli az angol biró minden szakértőnél ama tanú vallomását, ki az illető irását hosszú időn keresztül olvasta és kinek emlékezetébe vésődött az irás typusa. Az ily tanú vallomásához azonban még több kétely férhet, mint a lelkiismeretes szakértők véleményéhez. A felhozott nehézségek és aggályok miatt a szakértők megválasztásában a legnagyobb óvatossággal kell eljárni. Angliában leginkább vésnököket (graveur) alkalmaznak, nálunk rendszerint a szépirászatot tanítók köréből vétetnek a szakértők, mitől eltérni addig, mig e czélra kellő számú specziálisták nem állanak rendelkezésre, — a mi a legkívánatosabb volna, — alig lehet. Legfeljebb tapasztalt levéltárnokok tehetnek még e téren jó szolgálatot. De a szakértők legnagyobb jártassága és szakismerete mellett is nem lehet eléggé ajánlani, hogy a biró, mielőtt véleményüket terhelő bizonyítékul használja, a leglelkiismeretesebben újra és újra gondolja meg ama számos esélyt, mely a vélemény alapját megingathatja. A-javaslat az irásegybehasonlitási szemle sikere érdekében kettős intézkedést tesz. Egyik, hogy a bírónak kötelessége arról meggyőződni, hogy az összehasonlításra használt iratot tényleg ama személy irta, kire gyanú van, hogy a kétségbe vont iratot kiállította. A másik, hogy lehetőleg egyenlő időből valók legyenek az összehasonlítandó irományok. Ha nincs összehasonlításra alkalmasirat, vagy ha ezen felül még szükségesnek tartja a bíróság: ugy a terhelttől próbairást vesznek. De az már amaz elvnél fogva, hogy senki maga ellen bizonyítékot szolgáltatni nem köteles, minden kényszer kizárásával eszközlendő. Különben sem járna sok haszonnal a kényszerítés, mert az rendesen az irás szándékos elferditésének eredményére vezet. V. Csalárd és vétkes bukás megállapítása. (182. §.) Ha a jelen javaslat czélszerünek találta a szakértői lelet és vélemény szempontjából egyes büntetendő cselekmények tekintetében részletesebb utasítást adni: ugy valóban indokolt, hogy a csalárd és vétkes bukás is ama cselekmények közé vétessék fel. Egyrészről a büntetendő cselekmény fogalmának tág, heterogén elemekből álló tartalma, másrészről ama gyakorlat, hogy a csalárd és vétkes bukások tárgyában a birói eljárás eddig rendszerint azzal vette kezdetét, hogy a kereskedelmi könyvek, mérleg stb. minden közelebbi utasitás nélkül egyszerűen kiadattak a szakértőknek, ezek pedig nem is annyira szakértőkül, mint valóságos nyomozó közegekül szerepeltek: valóban elkerülhetlenül szükségessé teszi néhány általános útmutatásnak a javaslatba való foglalását. Mindenekelőtt kiemeli a 182. §., hogy rendszerint a vád alapjául felhozott körülmények és a bíróság részéről adandó utasitás szabják meg a szakértői működés körét. Nem kell tehát a szakértőknek kiterjeszkedni oly tények vizsgálatára, melyek a vád tárgyát nem képezik, s lehetőleg csak azokra a kérdésekre kell szoritkozniok, melyeknek megoldását a bíróság kijelölte. Ez nem zárja ki, hogy szembetűnő és a vád által mellőzött releváns körülményekre a bíróság figyelmét felhívják. Csak azt nem szabad megengedni, hogy a szakértők a vizsgálóbíró szerepét vegyék át. Ama részletesebb útmutatásnál, melyet a javaslat a kereskedő csalárd vagy vétkes bukása esetére szükséges szakértői lelet és vélemény tekintetében ad, ama szempont volt irányadó,