Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

512 357. szám. személye. A modern bűnvádi per már nem abban látja az elnöki hatáskör rendezésének tökélyét, midőn ez teljesen hatalmának igájába hajtja a feleket és minden tevékenységöket megbénítja. A modern perrend előtt oly elnöki vezetés lebeg, mely mellett a vádló és a vádlott (védő) is valóságos activ tényezői maradnak a pernek; midőn az elnök elfogulatlanságát nem áldozza fel az üldözés szenvedélyének, midőn minden ténye egy-egy bizonyság a mellett, hogy a vád és védelem érdekeit egyenlő figyelemben részesiti, midőn gondosan őrködik a törvény minden parancsának megtartása fölött, és megakadályoz mindent, mi a tárgyalás menetét zavarja, összebonyolítja, vagy ok nélkül hátráltatja, midőn erélyesen szerez meg minden bizonyítékot, mit az igazság felderítése igényel. Ily nagy kötelességi kör betöltése nagy jogokat is kíván. Semmi sem nehezebb, mint ezt törvényben tüzetesen körülírni, sőt ugy, hogy az elnök discretionarius jogkörrel fel ne ruháztassák, lehetetlen. Meghatározza ugyan a javaslat amaz eszközöket, melyeket a tárgyalás rendjének fentartása érdekében az elnök használhat, kimondja, hogy a fötárgyalást az elnök nyitja meg, a vádlottat mindig, a tanukat és szakértőket rendszerint ő hallgatja ki, a bizonyítékok elővételének sorrendjét ő állapítja meg, egyes bizonyitékok megszerzését elrendelheti, a vádlottal valamely tanú vagy vádlott-társ kihallgatásánál eltávolíthatja, a szükségesnek tartott szembesítéseket eszközölheti, a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilváníthatja, a fötárgyalást félbeszakíthatja huszonnégy órára stb., mégis alig állitható, hogy e concret rendelkezések teljesen kimerítenék a vezetés fogalmát. Bármennyire törekedett is tehát a javaslat a főtárgyalás vezetésének fogai mát egyes részletes szabályokkal körülírni, mégis hézagos volna a javaslat, ha még általánosságban is ki nem mondaná, hogy a vezetés az elnököt illeti, ki minden indítvány tekintetében hivatva van határozni, mely a törvényszék hatásköréhez nincs utasítva. Midőn a javaslat ez általános szabályban az elnöki hatáskörnek megadja discretionarius jellegét: akkor ez alatt nem a puszta arbitriumot érti,mely bölcseségének souverainitásán kívül más szabályt nem ismer, és távol áll Laurier véleményének követésé-' tol, ki a főtárgyalási elnökök hatalmi jogkörének korlátlansága érdekében hivatkozik arra, hogy a bölcs emberek szabadságát össze lehet hasonlítani a költők és művészek szabadságával, kik a költészet vagy művészet czéljaiért túltehetik magukat az általános szabályokon. Ellenkezőleg e discretionarius jogkör megadásánál csak oly szabadságra lehetett gondolni, melyet az elnök a törvény parancsoló vagy tiltó szabályainak szellemében használ fel. És méltán terhelheti is súlyos felelősség a főtárgyalás vezetőjét, ha a törvény egyes rendelkezéseit vagy a nagy alapelveknek és nagy perjogi biztosítékoknak irányát figyelmen kivül hagyva, önkénykedésre használja fel discretionarius jogkörét. Minthogy az eljárás időrendjében sorolja fel a javaslat az elnöki vezetés fogalmához kötött e rendelkezéseket: ugy nem összefoglalva, hanem a maguk helyén leend az egyes rendelkezésekről szó. 5. A rend fentaríása és a perorvoslatok. A javaslat az elnökre bizza a rendnek és a tárgyalás méltóságának fentartását és e czélból kellő hatalmi eszközöket ad rendelkezésére. A franczia jognak az úgynevezett >police de l'audience<-ra vonatkozó rendelkezéseit és a joggyakorlat megállapítását lényegileg csaknem minden újabb törvényhozás magáévá tette. A rend ama megzavarásáról, midőn ez az általános büntető törvénykönyvbe ütközik, alább leend szó. E helyütt a javaslat a hallgatóság, tanuk, szakértők és felek rendzavarásai miatt alkalmazható rendbüntetésekrol intézkedik. A főtárgyalás vezetésének sikere és az elnöki tekintély emelése érdekében a rendbüntetés alkalmazásának joga az elnököt illeti, és csakis az ügyfél képviseletében megjelent ügyvéd ae,-* 3ci ellen nem ő, hanem a törvényszék alkalmazhat rendbüntetést, és a vádlottat is csak a törvény-