Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
498 357. szám. A javaslat tehát a per e szakában pusztán a felek indítványától teszi függővé az elővizsgálat! cselekményeknek elrendelhetését. Az indítvány előterjesztésének idejére és az ellenfél értesítésére vonatkozó rendelkezés azonos a főtárgyalásra idézendő tanuk és szakértők tárgyában tett intézkedéssel és így elég lesz az ott érintett indokokra utalni. Az indítvány tartalma természetesen különböző lehet. A vádiratban megjelölt bizonyítéknak bármi kiegészítése és bármely ívj bizonyítéknak előkészítése, tárgyát képezheti az indítványnak. Ama controversiát, mely Francziaországban ma sincs eldöntve, hogy a már kihallgatott tanút szabad-e a per e szakában előbbi vallomása tárgyáról újra kihallgatni, a javaslat kizárja, mert ha a tanúvallomás bizonyítéka kiegészíthető az új kihallgatás által, ugy annak mindenesetre helye van. Megengedi ezt az 1850-iki osztrák perrendtartás is, és hasonló állásponton áll az 1873-iki osztrák törvény. Az indítvány tüzetes indokolása ajánlatos, hogy módjában legyen az elnöknek megítélni: valóban szükséges-e a kivánt kiegészítés. De ha kimerítően nem is volna indokolva az indítvány, az elnök azonban meg van győződve annak helyességéről, az indokolás hiánya nem fogja az elővizsgálati cselekmény elrendelését gátolni. Az indítvány megítélésében a főtárgyalási elnöknek mindig ama szempont által kell vezéreltetnie, hogy a főtárgyalás előkészítése czéljából mellőzhetlen-e a kivánt elővizsgálati cselekmény, ha ilyennek találja, ugy azt haladék nélkül el kell rendelnie és akár maga teljesítheti a szükségesnek talált elővizsgálati cselekményt, akár megkeresés utján foganatosíttathatja. Az utóbbi alatt nemcsak amaz eset értendő, midőn a főtárgyalásra hivatott bíróság székhelyén kívül, hanem ha a székhelyen kell is teljesíteni a birói cselekményt, mert épen nem kívánatos, hogy esetleg nagyobb kiterjedésű' elővizsgálati cselekményeket az itélőbiróság vezetője teljesítsen. E czélból azonban egyazon ügynek vizsgálóbírója meg nem keresendő, mert nemcsak legtöbbször ennek hiányos eljárása miatt szükséges a kiegészítés, hanem még látszatát is meg kell annak óvni, mintha az lenne a czél, hogy az ügy vádaláhelyezés után ismét elővizsgálati stádiumba tereitessék vissza. Különben a per e szakában elrendelt elővizsgálati cselekmények teljesítésénél egyazon szabályok szerint köteles a főtárgyalási elnök, illetve helyettese eljárni, melyek a vizsgálóbíró eljárását szabályozzák. Ha az elnök ugy van meggyőződve, hogy az indítványnak helyt nem adhat: akkor minden határozathozataltól tartózkodva a vádtanács határozatát kéri ki, mely Ausztriában ugy történik, hogy maga az elnök adja elő ilyenkor az ügyet, mindenesetre a legczélszerűbb is, mert sok időveszteséggel járna, ha a vádtanács valamelyik tagjának még az ügy kiosztatnék és ez lenne kénytelen az ügyet előadni. Legtöbbször a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt ez lehetetlen volna. A vádtanács semmi tekintetben sincs kötve az elnök véleményéhez, hanem függetlenül, belátása szerint határoz. Magától értetődik, hogy az eljárás ugyanaz, ha új tanuk és szakértők megidézéséről szóló indítványt tart az elnök elutasitandónak. Az emiitett indítványok, habár a vádtanács által el is utasíttattak, a főtárgyaláson ismételhetők és az itélőbiróság az előző határozatoktól teljesen függetlenül jár el. Az itélőbirót lehetetlen kitenni annak, hogy bármely előzetes birói határozat elzárja oly bizonyítékok megszerzésétől, melyeket az Ítélet hozására szükségeseknek tart. De kötelessége is az itélőbiróságnak a vádtanács által is elutasított, de a főtárgyaláson ismételt kiegészítési indítványokat újra fontolóra venni, mert a vádtanács határozata óta is jelentékenyen változhattak a körülmények és mindig hibás eljárás volna az, ha a kiegészítést czélzó indítvány oly indokolással utasíttatnék vissza, hogy az indítványt már a vádtanács is elutasította.
